Jó napot kívánok a tisztelt hallgatóknak!
Bevallom Önöknek őszintén, nagyon elegem van a jelenlegi koronavírus helyzetből, a társadalomból, amivé lett az elmúlt több mint egy évben, vagy, ha jobban tetszik, amivé változtattuk. Az emberek belefásultak a bezártságba, félelemmel vannak tele, nem tudnak már beszélgetni, társalogni, sőt vannak, akik a vírustól való rettegés miatt nem is akarnak. Nagyon nem szerettem volna mai jegyzetemben a járványhelyzettel foglalkozni, de sajnos minden e körül forog.
Pénteken reggel, mielőtt hozzáláttam ezen iromány megfogalmazásához, gyorsan átfutottam a számomra legmegbízhatóbb néhány internetes portált. A következő címekkel kerültem szembe: Számos vállalkozónak vissza kell fizetnie a tavaly elnyert állami támogatást, A politikában egyre kevesebb a politika és egyre több a sztárság, A parlamenti képviselők a karanténban lévők ellenőrzéséről döntenek, A vendéglőkben a PCT-feltételek megszegéséért a vendégek lesznek a felelősek, Az ország első emberét nyomozóval kerestetik, mert nem veszi át a bírósági idézést, … Tessék? Miről beszélünk? Hogyan legyünk ilyen világban beszámíthatók, pozitív beállítottságúak? Amikor egy diák kijelenti, hogy: „Nincs több motivációnk az iskolára, a tanulásra, bizalmatlan robotokká nevelkedtünk” – akkor ebben a társadalomban nagyon nagy a baj. Talán soha többé, vagy csak nagyon nagy erőfeszítéssel jutunk vissza arra a szintre, ahol két évvel ezelőtt voltunk. A legnagyobb problémát a bizalmatlanság jelenti. Nem hiszünk már senkinek, nem bízunk már senkiben. Ezt elsősorban az embertelen korlátozó intézkedések váltották ki belőlünk, amelyek napról napra, sőt óráról órára változnak. Senki sem tudja igazán, mikor mi van érvényben. Még azok sem, akiknek felügyeletet kellene tartaniuk felettük.
Emlékeznek még rá, mikor voltak legutóbb kedvenc vendéglőjükben barátaikkal egy finom kávén? Gondolom, már elég rég volt. Most már lehet kávézóba menni, csak eleget kell tenni a PCT-feltételeknek: rendelkezni kell oltásról szóló igazolással, vagy negatív teszteredménnyel, vagy olyan papírral, amely azt igazolja, hogy az elmúlt félévben az illető átélte a koronavírust. Ebben a kérdésben kell mindenkinek saját magának vállalnia a felelősséget. Mert …, a vendéglős nem ellenőrizheti, hogy a vendég rendelkezik-e bármelyik igazolással, ő csak figyelmeztet. Igazoltatást a rendőrség végezhet. Esetleg a felügyelő is? Ez már nem egyértelmű. És ki fogja értesíteni a rendőrséget? A vendéglős, aki abból él, hogy a vendég bejön, rendel és fizet? Ezt várta már csaknem egy éve. Ha azonban jön az ellenőrzés, akkor nem a vendéglőst bírságolják meg, hanem a vendéget, ha nincs igazolása. Természetesen az üzleti ebédek vagy vacsorák esetében a PCT-feltételek nem érvényesek. Ez azt jelenti, hogy üzleti vacsorára lehet covidosan is menni. Hülyeség. És van belőle több is.
Végre valahára a kulturális és sportesemények látogatása is engedélyezett, de csak a férőhelyek 50 százalékát tölthetik be a színházak, illetve a stadionok. Természetesen a PCT-feltételeket ez esetben is be kell tartani. Számomra továbbra is megválaszolatlan marad a kérdés, hogy ki ellenőrzi a közönséget. Most már az egyházi szertartások is látogathatók lesznek. És ez érthető, hiszen egyeseknek a hitélet jelenti azt, amit másoknak a kultúra. A bökkenő csak abban van, hogy az egyházi eseményeknél nem kötelező a PCT-feltétel. Még csak egyet mondok: előttünk a nyár. Előző években ilyenkor már izgalommal telve kerestük a turistahelyeket, hol fogjuk eltölteni a nyári szabadságot, és hol fogjuk kipihenni az éves fáradalmainkat. Most aztán lenne mit kipihennünk, de az ember még a nyaraláson sem érezheti magát biztonságban. Hogy a feltételekről ne is beszéljünk! Például szálloda, PCT-feltételek. Beköltözéskor minden rendben. Lehet, hogy 10 nap alatt valaki megfertőződik, de közben senki sem ellenőrzi a vendéget, aki úgy megy haza, hogy ki tudja, hány embert fertőzött meg.
Ember legyen a talpán, aki előtt világos, hogy hol és mikor, mit kell tenni. Legtöbben inkább maradnak otthon, bezárkózva, elszigetelve, teli félelemmel. Istenem, legyen már vége!
