Kedves hallgatóink! Húsvét napja van! Már második éve rendkívül szigorú korlátozások között ünnepeljük meg e napot, s a helyzet egy év elteltével szinte semmit sem javult. Sőt! A járvány korábban soha nem látott erővel tombol, és már több mint tizenkét hónapja el kell viselnünk, amely kihat az egészségünkre, és viseljük gazdasági, mentális és szociális következményeit is. Az idei ünnep még az óvatosságról is szól.

De nagyon remélem, hogy utoljára!

Úgy érzem, hogy ismét egy börtönben találtuk magunkat. Nem is tudom kifejezni azokat az érzéseket, amelyeket a mindennapi élet leállítása indított el bennem. Tudom, hogy bele kell törődni a helyzetbe, és a korlátozásokkal együtt kell élni mindennapjainkat. Örülhetünk annak is, hogy a mai napra, húsvét vasárnapjára nagylelkűen lazulnak az intézkedések. De ne feledjük el, a vírus sajnos ezen a napon se fog eltűnni.

A húsvét egy családi ünnep a keresztény világban, amely reményt kelt, de úgy érzem, ebben az évben nehéz lesz bármilyen reményt is kelteni. Magam is érzem, hogy egy ideig tart a pozitív hozzáállásom, de nehéz ezt folyamatosan fenntartani, és úgy érzem, nagyon sokan mások is így vannak ezzel. Ha beszédbe elegyedek valakivel, akkor nagyon érzem a kétségbeesést, a haragot, a bizonytalanságot, és olyankor nagyon elszomorodom.
Egy jó ideig hittem abban, hogy a biztonsági intézkedéseket egyféle mentésnek kell érteni, de ma már nem így állok hozzá. Csupán elfogadom! Korlátozva, kijátszva és becsapva érzem magamat. Egyrészt azért, mert újra a legsérülékenyebbek, a gyermekek helyzete van veszélyben. Mivel újra nem tudnak óvodába és iskolába járni, a szülőknek kétségbeesetten át kell szervezniük az életüket. Ismét azok vannak nehezebb helyzetben, akik az elmúlt hónapokban – nem saját hibájukból – nem tudtak dolgozni. Úgy érzem, mintha egy sakktáblán lennénk, ahol mi vagyunk a figurák, s közben a játékos felek – a politika, azt csinálnak velünk, amit csak akarnak. Egyszer így mondják – néhány nap múlva másképp. Sajnos ez a helyzet rányomja a bélyegét az emberek életére. A járvány megmutatta, hogy mennyire sebezhető is az ember élete. Jó, ha közben felértékelődik bennünk a család iránti szeretet és annak értéke.

Közben felmerül bennem a kérdés, hogy vajon a húsvét adhat-e egyfajta átértékelődést, egyféle reményt, hogy minden rendben van?

Valószínűleg mindannyian kissé másként töltjük a húsvéti ünnepeket ebben az évben. Az asztal közelében állók köre szűkebb lesz, és úgy látom, hogy még az idén sem támaszkodhatunk másra, mint magunkra, szeretteinkre.

Talán adhat erőt és reményt egy meghitt beszélgetés!

Közben elmegyek majd a természetbe, és megpróbálok meríteni a tájból, egy pillanatra elképzelni az egyelőre elképzelhetetlen helyzetet, de akár a tojások festésekor festek egy színesebb világot a gondolataimba. És Önök, hogy teszik szebbé az ünnepeket?!