Az Európai Sporthéttel foglalkozott az elmúlt napokban a Muravidéki Magyar Rádió sportszerkesztősége is. Kint voltunk jó néhány sportegyesület nyílt napján, megnéztük például a röplabdások, tollaslabdázók, dzsúdósok edzéseit. Beszélgettünk az edzőkkel, klubelnökökkel és magukkal a fiatal sportolókkal, rákérdezve, miért is választották az adott sportot, áldozzák fel szabadidejük egy részét, hogy edzésekre járjanak, holott könnyebb lenne az iskola után még jó néhány órát a számítógép, a tv vagy a mobiltelefon előtt tölteni. Mert ugye, a fiatalok manapság mást úgy sem tesznek, mint valamilyen képernyőbe bámulnak. Szerencsére ez azért nincs teljesen így, ezért köszönet jár mindazoknak, akik a legtöbb esetben szabadidejükben, 8-10 óra munka után és egyéb tevékenységek mellett a maradék idejüket arra szánják, hogy működjön egy sportegyesület. De ne csak működjön, hanem színvonalas edzéseket biztosítson, versenyeket szervezzen, hogy legyen hol fejlődniük a gyerekeknek, akik aztán sikerélményekben részesülhetnek, társaloghatnak, közösen sportolhatnak, és nem utolsó sorban egészséges életet élhessenek.

Köszönet a szülőknek, azoknak, akik az iskola után nem a tv előtt akarják látni csemetéiket, hanem a sportpályán heti több alkalommal. Mert gazdagabb életet akarnak biztosítani gyerekeiknek, miközben tudják és tapasztalják, hogy a sport messze nem olcsó öröm, mert a gyerkőcöket délután edzésekre kell vinni, hétvégén pedig versenyekre. Én soha nem sportoltam, nem voltam sportklub tagja, szóval nem tudom, milyen élményekben részesül az ember, ha egyedül vagy csapattársaival együtt győzelmet ünnepelhet, vagy mennyire tud fájni a vereség, mennyire fárasztó tud lenni másfél óra edzés. Valahol sajnálom is, hogy lemaradtam erről, de visszanézve az elmúlt hétre, ha valamikor úgy lesz, az én gyerekem is biztosan sportolni fog.

Ha visszapörgethetném az időt, én melyik sportot választanám magamnak? Lendván és környékén lenne miből válogatnom, hiszen, aki hallgatja a Sporthétfő című adásunkat, az tudja, hogy bizony vidékünkön van választék sportágakból, klubokból, születnek nagyon szép sikerek, van elég olyan ember, akik tesznek azért, hogy ennyi lehetőség legyen itt a közösségünkben nemcsak a fiatalok számára. Erre, mint kis közösség mindenképpen nagyon büszkék lehetünk. Reméljük, rövidesen elkészül a labdarúgó akadémia, és a nagy vágyak közt ott van a sportcsarnok, amely majd helyet adhat oly sok sportágnak. Adjunk a jövőben is lehetőséget a sportnak, mert mint ahogy azt egyszer Palik László mondta, idézem: „Nincs nagyobb öröm, mint a sportöröm.” Ő csak tudja.