Az elmúlt egy évben már sokszor mondtam, hogy ember legyen a talpán, aki követni tudja a koronavírus miatt bevezetett intézkedések körüli módosításokat. Ezek egyik napról a másikra változnak, illetve derülnek ki egy-egy elfogadott kormányrendelet életbe lépése után a gyakorlatban. Például a héten kiderült, hogy azok a személyek, akik túl vannak a betegségen, és felvettek egy oltást is, mert a javaslat szerint a gyógyultaknak elég egy vakcina is, nem rendelkeznek az úgynevezett PCT feltétellel. Ezt a problémát aztán két-három nap után elhárították a polgárok javára.
Aztán jött a hír, hogy a beoltottak, akik újra vírustüneteket észlelnek maguknál, ne gyorstesztre menjenek, mert az nem elegendő ebben az esetben, hanem PCR tesztre jelentkezzenek saját orvosuknál. Aztán újabb utasítást kaptunk a munkahelyen való önteszteléssel kapcsolatosan is: mégsem lehet senki jelen az öntesztelésnél, az alkalmazottnak saját magának lelkiismeretesen kell elvégeznie azt.
A következő lépés a kötelező oltás bevezetésének javaslata volt. A kormány elsődlegesen ebbe a kategóriába az állami közigazgatásban dolgozókat sorolta be. Aki nem veszi fel a kötelező oltást, az dolgozhat esetleg otthonról, amennyiben olyan a feladatköre, de akkor is el kell végeznie rendszeresen az öntesztelést, amit a munkaadó fizet. Ha valakinek a felettese nem hagyja jóvá az otthoni munkát, az elveszítheti munkáját is akár. Nehezen tudom elképzelni a rendőröket vagy a katonákat otthoni munkán. Józan paraszti ésszel gondolkodva talán azokban a szolgáltatási ágazatokban kellene elsőként bevezetni a kötelező oltást, amelyekben az alkalmazottak valójában nap mint nap ki vannak téve a vírusveszélynek: például az egészségügyben, az idősotthonokban, vagy akár az oktatást is említhetném. Ugyanakkor azt, hogy hol legyen kötelező az oltás felvétele, talán nem a belügy- vagy a közigazgatási miniszternek kellene megmondania, hanem a szakmabelieknek. Annak a szakmának, amely sok esetben nem tud a meghozott döntések tartalmáról. Legalább is ez derül ki a hírekből. És amíg nem a szakma mondja meg, hogy miért ésszerű és fontos felvenni az ingyenes oltást, amíg ezt a politikum sulykolja belénk nem megfelelő és nem őszinte kommunikációs módszerrel, addig mindazok, akik az oltás és a tesztelés ellenzői, ezt ki is használják. Hangot adnak felháborodásuknak, és lázadnak, ha szükséges, erőszakkal is. Ebből eredően pedig nagyon veszélyes helyzet alakul ki, vagy már ki is alakult: a társadalom kettészakadt – oltáspártiakra és oltásellenzőkre.
Szerény véleményem szerint a koronavírus-járvány legyőzéséről lévén szó, az oltásnak az általános társadalmi jólét miatt előnyben kellene részesülnie az egyéni jogok előtt, függetlenül attól, hogy valaki támogatja-e az éppen aktuális kormányt vagy sem. Jómagam is azért döntöttem az oltás felvétele mellett, mert azt szeretném, hogy az élet minél hamarabb újra a régi kerékvágásba kerüljön, újra szabadon járhassunk-kelhessünk, amerre csak a szívünk kívánja. A szívem, a lelkiismeretem diktálta így, nem a politika, és ha ennyit tehetek a társadalmunkért, akkor én benne vagyok. Pedig egyik kollégám megjegyezte, majd meglátom, öt év múlva mi történik velem az oltószer miatt. Öt év alatt történhet bármi, a járvány leküzdésére viszont most van szükség.
