Jó napot kívánok a tisztelt hallgatóknak Márton-nap másnapján vagy Márton-nap vasárnapján, ha úgy tetszik. Az újbor ünnepe volt tegnap, hiszen a népi hiedelem szerint a hordókban a must tegnap változott borrá. A termelő évről évre szüret után életre kelti, megteremti a bor következő generációját. A bor élő anyag. Megszületik, majd állandóan változik, egy ideig fejlődik, s a csúcsra kerülve felcsillantja legjobb tulajdonságait: zamatát, illatát, teljességét. Titokzatos ital, ami csak azoknak tárulkozik fel, akik okosan, szépen közelítenek hozzá. Azt mondják, borban az igazság. És mennyi igazság van ebben a mondásban, hiszen az ember egy-két pohár bor után felszabadultabb és könnyebben kimondja azt, amit tiszta fejjel talán sosem tenne meg. A borivás kultúrája az utóbbi években magas fokra emelkedett. Az emberek már megadják a módját, kevesebb és minőségibb bor mellett fogyasztják el az ebédet vagy a vacsorát: a kacsa- vagy libasültet párolt káposzta és laska körettel. Nem mindegy, hogy a termelők nagy mennyiséget vagy finom minőséget kínálnak a piacon, hogy a kínálat ízléses címkével ellátott szép palackban kerül a fogyasztó elé, aminek ára van, vagy a diszkontban műanyag palackban vásároljuk meg az olcsó behozatalú bort. Vidékünkön továbbra is a forgalmazás nehezíti a kisgazdák életét, mert nincs jól bevált piacuk. Évtizedekkel ezelőtt sokan az ígért nagypince létrehozásához fűztek reményeket, majd néhány évvel később egyfajta társulási folyamat kezdődött el. Pozitívan fogadták egy szövetkezet létrehozásának ötletét még a nagyobb szőlősgazdák is. Az érintettek a minőségi, palackozott borok eladásában látták a megoldást. Közös márkanévvel fellépni a piacon, akár a külföldin is. Azóta már sok szüret elmúlt, a gazdák a termést sokszor leszedték, feldolgozták. Volt jégeső, fagy, szárazság. A lendvai borok szervezett értékesítéséből, a szövetkezetből vagy más társulásból mégsem lett semmi. A nagyobb borosgazdáknak nagy erőfeszítésekkel, rengeteg munkával és magas befektetések árán szerencsére sikerült feltörniük. A Lendva-vidéki borok ott vannak a legmagasabb szintű országos minősítéseken, az európai piacon, sőt más kontinenseken is számos elismerésben részesülnek. A kistermelők másként oldják meg a problémát. Kivágják ültetvényük nagy részét, csak 200-300 tőkét hagynak, ami azt jelenti, hogy saját részükre termelnek csak bort. Gyönyörű domboldalainkon egyre kevesebb a megművelt ültetvény, egyre több a burjánzó gaznövénnyel benőtt terület. És ez nem álom, ez a valóság. Ugyanakkor nem leányálom az aranyszínű sárgaság sem, amit az amerikai szőlőkabóca terjeszt, és az utóbbi években nagy tért hódított nálunk is. A beteg növények száma évente megtízszereződhet, és kötelező eltávolítani azokat. Ami tőkét a gazdák nem a csalódottságuk miatt vágnak ki, azt kényszerből kell megtenniük a betegség miatt. Legyen így vagy úgy, öröm vagy üröm, a Márton-nap elmúlt. Vidékünkön, számos rendezvény keretében, ezekben a napokban megadtuk ennek a népi ünnepnek a méltó tiszteletet. A mustból bor lett, amiben sok az igazság. Egészségükre! De csak kulturáltan, mértékkel fogyasszák!