Jó napot kívánok a tisztelt hallgatóknak! Nyakunkon a nyár, a kánikula, a szárazság. Februárban szinte hihetetlennek tűnt számunkra, hogy a 21. században közvetlen közelünkben, szomszédságunkban kitört a háború. És még most is zajlik, de már szinte senki sem foglalkozik azzal, hogy mi van az ott rekedt ártatlan emberekkel. Akkor a nép összefogott, és adományokat gyűjtött, amelyek remélhetőleg célt értek. A háború következményei már jócskán érezhetők: az energiaforrások és az élelmiszerek ára az egekbe szökött. És ez még mind nem elég: nyakunkon a kánikula és a szárazság, aminek ugyancsak komoly következményei lesznek, vannak. Szlovéniában történelmének eddig legnagyobb természeti tüze pusztít ezekben a napokban. Remélhetőleg, mire ez a jegyzet vasárnap eljut a hallgatókig, a tüzet sikerül már teljesen eloltani.

Leégett szinte az egész Karsztvidék. Több mint kétezer hektár területen több mint ezer tűzoltó, polgári védelmis, katona és önkéntes vette fel a harcot a tűzzel. Falvakat telepítettek ki, hogy emberi életek ne kerüljenek veszélybe. Szlovénia népe újra összefogott. Az ország minden területéről érkeztek önkéntes tűzoltók, hogy segítsenek. Külföldről is jött erősítés. Több száz tűzoltóautó és hat helikopter oltotta a tüzet. Emberfeletti erővel vetették be magukat az önkéntes tűzoltók, akikre az ilyen természeti csapások esetén mindig, de mindig számítani lehet. Akár saját életüket is feláldozzák, kimerültségig oltják a tüzet a már amúgy is 40 fokos melegben, hogy másokon segítsenek, mások ingatlanát védjék. Megfizethetetlen munkát végeznek önkéntesen már 80, 90, 100, 130 éve. Attól függ, hova, mikor jutott el e nemes feladat fontosságának eszméje. És ez azóta folytatódik.

Nem a tűzoltóparádék és ünnepségek megszervezése és megtartása alapján kell a tűzoltóság feladatkörét értékelni, hanem a tűzvészek pusztításakor és más természeti csapásokkor, amikor az első sorba állnak, hogy segítsenek. Ezért kell megbecsülni és tisztelni őket a békebeli időkben is. Amikor örülnek és ünnepelnek, akkor velük kell örülni, amikor segítenek a bajban, akkor pedig segíteni kell nekik. És ez így volt most is. Az önkénteseket önkéntesek segítették: inni- és ennivalót biztosítottak számukra, alkalmas pihenőhelyeket kínáltak fel nekik. Ezúttal is le a kalappal, vagy jobban mondva sisakkal előttük!

Sajnos Szlovénia egyik jellegzetes természeti világa megsemmisült. A Karsztvidék állat- és növényvilágának jó része tönkrement. Hogy mi okozta a tüzet, azt még nem tudni. Előidézője lehetett emberi figyelmetlenség, vagy teljesen más dolog. Például a vonat közlekedésekor létrejött szikra, vagy egy üvegdarabka átforrósodása is okozhat nagyon nagy károkat. A jelenlegihez hasonló nagy szárazságban pedig egy kis szél segítségével több sem kell, azonnal hektárnyi területek válhatnak a tűz martalékává. A természetnek ugyanakkor évtizedekre lesz szüksége, hogy újra visszaálljon. Ezért nagyon-nagyon figyeljünk oda, mit dobálunk ki a természetbe, mekkora kárt okozunk benne, mert az előbb-utóbb visszavág. Apránként adja fel nekünk a leckét, amíg fel nem eszmélünk, hogy mekkora hülyeségeket csinálunk. Sajnos, mire felocsúdunk, már késő lesz!