Polhov Gredecben február 10-én nagy ünneplést rendeztek. Urša Bogataj a szlovén női válogatott teljes keretével egy felejthetetlen ünneplés tanúja volt. A 26 éves, kétszeres olimpiai bajnok síugró azonban váratlan bejelentést tett a színpadra érkezésekor: Ez volt pályafutásom utolsó olimpiája. 2026-ban az olaszországi téli olimpiai játékokon nem leszek ott a címvédő szerepében. Az életben más dolgok is vannak. Köszönöm mindannyiuknak – harsogott a helyi álltalános iskolánál felállított színpadról. És nagy mosollyal az arcán folytatta: Mióta életünkben megjelent a koronavírus, nem voltam egy mulatságon sem. Aztán ment kézről kézre a mikrofon az aranyérmes, a bronzérmes, az ötödik, a kilencedik helyezett síugró lányoknál, míg nem ért Zupančič edzőhöz: Amikor négy évvel ezelőtt rajtoltunk, nem volt semmi. Most dobogón vagyunk, ahol a helyünk is – hangoztatta. Közben arra gondoltam, milyen káosz alakult ki Pekingben a ruházat ellenőrzése közben, és mit kellett átélniük az ötkarikás játékok programjában újdonságnak számító vegyes csapatverseny résztvevőinek. Mint ismeretes az első sorozatban három női versenyző ruháját is szabálytalannak találták, így az egyéni ezüstérmes Althaus neve mellé is nulla pontot írhattak be. A németek, a japánok, az osztrákok is azt állították, hogy ugyanabban a ruhában ugrottak az egyéni versenyben is, ahol mindent rendben találtak.
A nemzetközi síugró szövetség előtt komoly munka áll, ha a botrányos olimpiai játékokból arcvesztés nélkül akarnak kikerülni. Amúgy pedig a legnagyobb vesztes a női síugrók. Szlovéniának akár három egyéni érme is lehetett volna… Milyen utat tett meg a női síugrás, hogy közelebb kerüljön a férfi síugráshoz… most meg még a szabályok betartása is gond. De nem volt ilyen nehézsége Gloria Kotniknak. Ilyen? Semmilyen sem. Élete legszebb versenyén van túl. A bronzérmes hódeszkás a velenjei fogadáson is sírva fakadt. Ez az érem a sportban eltöltött évek jutalma. A befektetésé, a kitartásé. A kudarcok, keserű csalódások után mindig felálltam. Mert makacs vagyok. És éppen e makacsság segített utamon – nyilatkozta könnyekkel birkózva a 32 éves hódeszkás, aki tavaly egy új szerepkörbe került. Fia születésekor a befejezést is fontolgatta. A vérbeli sportolók művészete, hogy a hibákat feledik, és a pozitív oldalra fókuszálnak. A negyedik olimpiájára nem számított, ezért az elvárások sem volt beszédtéma. Harmadik helye visszaigazolása annak, hogy aki kijut az olimpiára, nagy lehetőség előtt áll. Tim Mastnak párhuzamos óriásműlesiklásban szerzett ezüstérme viszont nem számított meglepetésnek. Az arany is játékban volt, a táv nagyobb részében, aztán rontott.
Igen, ők azok, és még sokan. Olimpiai érmesek. Élsportolók, akik napról napra küzdenek az álmaikért egy kikövezett úton.
Akikre büszkék vagyunk. Akiknek a sikerének örülni tudunk. Akikkel együtt könnyezünk. Slovenija od kod lepote tvoje – szól a dal. Néhány gyöngyszemért már megkezdődött a versenyfutás. Az ország kiárusítása is sport lett. Amire viszont senki sem büszke. Pedig harminc évvel ezelőtt sikerült a rajt, és az akadályokkal is megbirkóztunk. Mi történik a célegyenesben? Hova jutott ez az ország?
