Immár a második majálist ünnepeljük a korábban megszokottól teljesen eltérően. Az idén még munkaszüneti nap sem járt meg, mivel szombatra esett május elseje. A mai azért ünnepnap, hiszen vasárnap van.

Még tavaly, amikor le kellett mondani a tábortüzekről és az ünneplésről, abban bíztunk, hogy az idei már az egykoron megszokott lesz. Nem épp a munka ünnepébe való mély hit miatt, hanem talán csak azért, hogy visszakapjuk azt, amit a sors elvett tőlünk. Nem így történt. A mögöttünk lévő egy év mély nyomot hagyott társadalmunk életében politikai, gazdasági és szociális, de leginkább egészségügyi szempontból. Nemcsak hazánkban, hanem szerte a világon. Míg egy évvel ezelőtt szívszorongva, félve vártuk a híradásokat itthonról és külföldről, az idő múltával valamiképpen – megfásultunk. Közömbössé váltunk. Időnként elmondjuk, hogy nem értünk egyet az ország vezetőinek döntéseivel. Nem találjuk megfelelőnek az egészségügyi szakcsoport intézkedéseit. Számos változás kellene ahhoz, hogy mindennapjaink elviselhetőbbek legyenek, de tenni kéne valamit azért is, hogy e sajnálatos helyzet közepette – legyenek ünnepnapjaink is.

Az utóbbi egy évben nemcsak mi, emberek, hanem a munkavégzés is gyökeresen megváltozott. Tavaly ilyentájt nagyon sokan nem gondolták azt, hogy egy év múlva is az otthonukban rögtönzött irodában dolgoznak. A vendéglátósok is merőben másban reménykedtek, mint amit kaptak, amivel szembesülnek. Hogy mivel? Az egymást ellehetetlenítő intézkedések sokaságával, amit mindannyian napról napra tapasztalunk. De említhetek akár egy gyári dolgozót, akire egyre több munka hárul. A közszférát nézve, még ha a más területeken dolgozók irigykedve is néznek rájuk, tény, hogy itt is sok minden megváltozott.

A covid-19 erős gyökeret vert. Annak ellenére, hogy milliókat fertőzött meg, bízom abban, hogy a reményt nem sikerült megfertőznie. Tapasztalatom szerint a munka is állja a sarat. Dolgozni azért lehet, még ha a megszokottól más körülmények között is.
És e megváltozott körülmények közepette is törekednünk kell a munka ünnepének, a munkavállalók nemzetközi szolidaritási napjának a megőrzésére, ha mindeddig sikerült immár 1890 óta.

Tévesen gondolkodnak azok, akik a munka ünnepét a volt szocialista rendszerhez kötik, az ünnepet a kommunista rendszer maradványának tekintik. Korántsem az. A munka ünnepe jóval megelőzte a szocializmust. És e kavalkád közepette a munkásosztályt semmiképp sem szabad figyelmen kívül hagyni.

A munkás, dolgozzon bármely területen, igenis nagy figyelmet érdemel. Mert nélküle nem termelhet a gyáros, nem nyithat a szállodás, de a kormány sem hozhat megalapozatlan, hogy az ne mondjam, meggondolatlan intézkedéseket, mert nem lesz, aki azokat betartsa.