Jó napot kívánok! Jó úton halad az ország, hogy gyorsan elérje a zöld fázist, a szállodák, turisztikai látványosságok, attrakciók pedig sorra nyithatják fel kapuikat. Mint hogyha mi sem történt volna... Pedig igenis sok minden történt az utóbbi 15 hónapban. Csodálkozom azon, hogy szinte mindenki itt van még, az éttermek nyitni tudnak, és vannak készleteik, felszolgálóik. A hotelek, fürdők többsége szintén nyit, és bizakodva tekint a jövőbe. Meglep, hogy milyen elszántak voltak a vendéglátói és idegenforgalmi ágazat szereplői, akik az utóbbi hónapokat kétségbeesés helyett felújításokra, bővítésekre, az épülésre-szépülésre használták ki. Honnan ez a határozott derűlátás? Nagyon remélem, hogy megtérül mindannyiuk befektetése, kitartása, alázatos hozzáállása. És vajon mi a helyzet a munkaerővel? Ahol már korábban is komoly hiány jelentkezett, vajon hogyan sikerült megtalálni a felszolgálókat, pultosokat, szakácsokat? De úgy látszik, az ember találékony, szívós és kitartó fajta. Ugyan aggódva hívom most a nyitás után a vendéglőket, szállodákat, és érdeklődöm, hogy nyitva vannak-e már, és hogy van-e szabad asztal vagy szoba, de szinte minden esetben van, aki felveszi a telefont, és pozitív választ kapok. Ahol pedig nem, ott sem a tevékenység beszüntetéséről számolnak be, hanem hogy még kivárnak, vagy még nem fejezték be a felújításokat, de utána mindenképp szívesen fogadnak. Megnyugtató és örömteli, hogy a szektor képes talpra állni, azonban a koronavírus szülte változások és folyamatok további alakulása most még kérdéses. Hiszen a globális környezetvédelmi gondok miatt nagyon is jó lenne, ha hosszútávon is eluralkodna az a trend, hogy a közeli, a zöld, a fenntartható felfrissülést nyújtó úticélok kerülnek előtérbe. Tehát hogy rájöttünk, nem kell, sőt nem is helyes mindig messzire utaznunk, és ezzel a fenntarthatatlan tömegturizmust választanunk. Szerintem mindenkinek akad elég látnivaló és minőségi élmény itt a környéken is. Ráadásul nekünk az a ritka szerencsénk van, hogy több ország metszésvonalán élünk, tehát négy országot ismerhetünk meg könnyedén. Már hogyha ezt újra megtehetjük, miután beoltottak minket, vagy átvészeltük a betegséget. Viszont ismerve az emberi étvágy határtalanságát, tartok tőle, hogy ez a most újra felfedezett visszafogottság nem lesz hosszú életű. Amint újra megtehetik, nem fogják újra ázsiai turisták hordái elárasztani Velencét, Barcelonát, Párizst? Nem fogunk mi is újra Thaiföldön, Balin és a Seychelle-szigeteken nyaralni? Mindezzel egyébként nem is volna baj, hisz trópusi élményeket valóban nem nyújthat Közép-Európa, de a koronavírus krízis megmutatta, hogy végzetes következményei vannak étvágyunknak. Ha nem tudunk megelégedni a közeli, fenntartható élményekkel, és a kielégíthetetlen étvágy újra felébred, akkor az azt jelenti, hogy semmire nem tanított meg minket a vírus. Tehát idén és a jövőben is érvényes kell, hogy legyen: értékeljük a hazait, és ezzel biztosítsunk magunknak és az utánunk következő nemzedékeknek is egy szebb, élhetőbb jövőt!