Jó napot kívánok! Ez a tanév sem lesz normális, azt már az előtt borítékolhatjuk mielőtt elkezdődne. Mert még az 50 százalékot sem éri el a beoltottak száma Szlovéniában, és az oltakozási hajlandóság semmilyen belengetett szigorítás ellenére sem növekszik. Ez pedig a nagyobb biztonságot adó nyájimmunitáshoz távolról sem elég.

Megdöbbentő, hogy mennyien ellenszegülnek és nem hajlandóak hozzájárulni a közös ügyhöz. Miután az utóbbi hónapokban a legelvontabb, legmegátalkodottabb elképzelésekkel, teóriákkal bombázták őket az oltásellenesek, még az oltást felvállaló ember érezheti magát meggondolatlannak, felelőtlennek - egyenesen bűnösnek. Pedig én magam is elsősorban azért vállaltam az oltást, hogy a gyerekek iskolába mehessenek, hogy a turizmusban, vendéglátásban dolgozók dolgozhassanak. Nem azzal törődtem, hogy milyen kísérleti stádiumú anyagot viszek a testembe, vagy hogy milyen állítólagos szörnyű következményei lesznek a dolognak. Csak hozzá akartam járulni ahhoz, hogy újra normálisan élhessünk. Mert megtapasztaltam milyen bénító hatással volt a távoktatás a gyerekekre és hogy milyen sok kárt okozott a sok-sok „lockdown”. Sosem gondoltam volna, hogy ezek után mégis ilyen sokan ellenszegülnek, amikor végre megoldást és kiutat kínálnak nekünk. Hogyha egy oltás beadása ennyire elfogadhatatlan, akkor mi lenne, ha tényleg valós fájdalmas áldozatot kellene hozni valaki másért, vagy a hazáért? És vajon mi a valódi oka annak, ha valaki nem hajlandó beoltatni magát, tényleg valamilyen elszánt meggyőződés, hit vagy esetleg mégis csupán a puszta egoizmus?

Mindenesetre most megmutatkozik a drága demokráciánknak, a nagy szabadosságnak minden hátulütője. Az önkéntességgel, a döntés felelősségével való visszaélés. Tán kérdezné valaki, ha újra háború lenne, hogy akarnak-e a hadköteles férfiak a frontra menni országért és hazáért vagy sem? De, ha a Covid-helyzetnél maradunk, az miért volt elfogadhatóbb, hogy lezárták az iskolákat, boltokat, játszótereket? Azt el tudtuk viselni, most meg egy oltás miatt a végletekig megy a tiltakozás? Oly sokakat hagynak így oly sokan cserben, hiszen nem vállalják fel a közös ügyet, hanem a legkalandosabb kifogások és magyarázatok mögé bújva csak saját magukra gondolnak. Visszatérve a tanévkezdésre: hát nem szenvedtek már eleget a gyerekek és a szüleik? Ilyen széthúzás és további bizonytalanságok közepette, mégis milyen minőségű oktatást, törődést tudnak majd kapni a gyerekek a következő évben? És mégis mire készüljenek az eleget szenvedett szülők?

Továbbra is csak a bizonytalanság és a bizalmatlanság a biztos... Hogy ez mind a politika és az utóbbi hónapok folytonos félrevezető, ellentmondásos kommunikációjának az eredménye? Tagadhatatlan, de túl sokat engedünk meg magunknak akkor, amikor a PCT feltételekkel szembeni ellenállásunkkal veszélybe sodorjuk még a gyerekek iskoláztatását is. Ők nálunk Európában a leghosszabb ideig kellett otthon maradjanak, azért is, hogy védjék a gyengébbeket, az öregebbeket. Most pedig a felnőtt népesség fele nem képes még egy oltást se bevállalni a csapatért? A gyerekek így is túl nagy árat fizettek már, még egyszer biztosan nem csattanhat rajtuk az ostor. De gondolom a kétkedők meggyőzésére ez sem lesz elég, mint ahogy eddig semmi sem. A makacsság nem ismer határokat...

Az oltás kérdésében meghagyták nekünk a döntés jogát, a saját felelősségünkben bíztak. Mostanra már simán 70 százalékos oltottságnál járhatnánk, mint a legtöbb nyugat-európai országban. Ehelyett már oda süllyedtünk, hogy talán csakis győzködésből iskola- és gazdasági zárlatokkal riogatnak minket már megint, de még ez sem segít. Maradván az iskola világában: ezt a házi feladatot ebben az országban egyesre oldottuk meg….