Csak az árstopp miatt nem vág oda még jobban a benzin ára. Amikor pedig a pénztárcánknak fáj, akkor tényleg el szoktunk gondolkodni, hogy változtassunk-e valamin. Az anyagi megszorítás ugyanis nagyon komoly nevelőhatást tud kiváltani. De mégis mit lehet tenni az áremelkedés, a csak rosszabbodó infláció ellen?
Nos, ez a kérdés majd októberben válik újra igazán égetővé a fűtési szezon kezdetén, de bizony számos területen a nyári hónapok alatt is érzékelni fogjuk a hatását. Ilyenre sem emlékszem – igaz még nem is vagyok elég ideje a Földön – hogy valamiből hiány lenne, vagy valami mindennapos árucikk az ára miatt egyszer csak elérhetetlenné váljon. Hát még a mai gyerekek mennyire nem ismerik ezt. Felfoghatatlan számukra, amikor azt mondják szüleik: valami nincs, vagy valamit nem engedhetünk meg magunknak. Az eddigi dőzsölés, fogyasztói életmód, a modern javaktól, élelmiszertől roskadozó polcok kora mintha megingott volna. Vajon csupán átmeneti jelleggel, vagy pedig tényleg jelzi a bolygó ezáltal is, hogy ez így nem mehet tovább?! Hogy egyszerűen túl sok energiát, ételt fogyasztunk el, veszünk ki a közös nagy rendszerből. Persze mindannyian érintettek vagyunk, és nehéz lesz a leszokás, az átállás. De talán még jó is lenne ebben, ha ez az infláció megkövetelné tőlünk az életvitelünk újragondolását. Persze elsőre úgy tűnik, hogy valamit elvesztünk, csökken a komfortszint és az elégedettség. Na, de őszintén! Ugyan kit elégített ki, vagy tett igazán boldoggá a fogyasztás, a habzsolás? Ugye, hogy mindig csak újabb gondokat szült, amikor valamit birtokolni kezdtünk vagy túlzásba vittünk? Azok lehetnek e talán már végérvényes folyamat nyertesei, akik képesek átállni mentálisan, elfogadni a változásokat, és másban, mintsem a fogyasztásban, a kényelemben, a habzsolásban keresni boldogságukat. Az ember néha még élvezi is a visszafogottságot, hisz bármilyen változás megszokott rutinos dolgokat bolygat meg.
De, hogy konkrétabban beszéljek: a benzinárakkal kezdtem. Persze nem amiatt biciklizem többet mostanság, hanem mert szép az idő, de mégis: a bicikli sokunknak lehetne az autó alternatívája, ha már itt a Muravidéken tömegközlekedésről beszélni szinte nem lehet (sajnos). És pont akkor, amikor biciklizem, veszem észre azokat a részleteket, amit ugyanott elautózva sosem vettem észre. A házak kertjeiben meglátok olyasmit, amit autóból sosem, érzem az erdőben a fák, a virágok illatát, erősebben ver a szívem, és jól esik az, hogy kicsit megizzadok. Észreveszem, végre látom és felfogom, hogy valójában milyen szép és értékes tájon élek. Ha ilyen lesz a leszokás egy napon az eddigi komfortos, habzsoló életünkről, és ha helyette megtalálunk valami elfeledettet, valami újat, valami szépet, akkor talán nem is lesz olyan rossz az nekünk!
Javaslatok
Nincs találat.
Találatok
Találatok
Találatok
Találatok
Találatok
Találatok
Találatok
Találatok