„Neked dolgod van otthon, haza kell menned!” – mondta az egyetemista Bence Lajosnak budapesti professzora egykor, hallhattuk a frissen bemutatott, róla készült portréfilmben. Nem tudom pontosan, mikor hangozhatott el ez a mondat, de talán a hetvenes évek második felében, amikor még a határok mást jelentettek, mint 89 után. A fiatal, pályakezdő tanár, költő, még ha vonzhatta is az a kulturális pezsgés, az anyanyelv magába szippantó közege, szót fogadott, és hazatért a Muravidékre.

A maradni vagy menni örök kérdés, és sokszor nem azon múlik, hogy mit szeretnénk, hanem a körülményeken. Hiszen látjuk, láthatjuk, hogyan kényszerülnek embermilliók arra, hogy elhagyják szeretett otthonukat, belegyömöszölve egy szatyorba, jobb esetben egy kerekeken guruló kofferba a legszükségesebbeket, és mennek, menekülnek a semmibe. Persze még ebben az élethelyzetben is látszanak a különbségek, ki gyalogszerrel, ki autóbuszon, ki vonaton, ki pedig luxus terepjáróval. Közös bennük, hogy elhagyják otthonukat, ahol valamennyire biztonságban élhettek, a fényképeket szeretteikről, régi leveleket, naplókat, könyveket, nagymamáktól örökölt tárgyakat és a megoldatlan problémákat is, amelyekben egykor mégis könnyebben eligazodtak, s amelyek helyébe újak, sokkal nagyobbak lépnek, amelyekkel szembe már teljesen tehetetlenül néznek.

Békésebb körülmények között is foglalkoztathatja az embert a menni vagy maradni kérdése. A hajtóerő lehet a kíváncsiság: vajon helyt tudok-e állni egy ismeretlen helyzetben? Próbára tenném tudásom, nyelvismeretem, alkalmazkodó képességem, annak tudatában, hogy bármikor haza is mehetek, s hogy ez így teljesen természetes. Elindulhat az ember belső elégedetlenségtől hajtva, amikor úgy érzi, már nem harmonizál a közeggel, legyen szó a családjáról vagy éppen arról a társadalmi miliőről, amelyben addig élt. Sem az adott helyzettől, sem a jövőtől nem remél olyan jellegű változást, amely megfelelne saját maga vagy gyerekei számára. Talán ide sorolható lenne az is, amikor anyagi kényszerből indul el valaki a világba, hogy egy biztosabb megélhetés érdekében telepedik majd le valahol, valahogyan, és ha kell, összeszorított fogakkal, de átküzdi magát az első évek megpróbáltatásain, mert utána majd könnyebb lesz – hallotta másoktól.

Bárhogyan is történik, bármely okból indul is el valaki, a távolság megteszi a magáét. A szálak lazulhatnak, de erősödhetnek is az otthoniakkal. Váratlan történelmi fordulatok következhetnek be, újabb határokat húzhatnak közéjük. A politikai konstelláció ugyanis képlékeny. S az évek múlnak, s szinte mindegy is, hogy előttünk, mellettünk vagy a képernyő előtt, mögött a ráncok sokasodnak, a haj deresedik…

Maradni vagy menni, az átláthatatlan körülmények egyik legnehezebb kérdése. Akik elmentek, túlélhették, akik visszamentek, odavesztek – tudjuk a történelemből. Ám, akik elmentek, sem élték túl mind, mint ahogyan azok sem, akik maradtak. Nem volt elég a hely iránti elkötelezettség, mások másoknak látták őket, pedig maradtak volna.

A fiatal költő hazatért. Lehetett volna ez másként is, mégsem hiszem, hogy költészete másról szólhatott volna, mint arról, amit innen magával visz.