Az STA harminc éve teljesít közszolgálatot, az év 365 napján 24 órában gyártja és közli a híreket Szlovéniáról és a nagyvilágról, megbízhatósága és gyorsasága a széleskörű tájékoztatás szempontjából rendkívül fontos. Az aktuális kormány pedig leállította a hírügynökség finanszírozását.
Május harmadikán volt a sajtószabadság világnapja. Aznap a munkavégzés közben csendesen emlékeztem elhunyt kolléganőnkre, Pivar Ellára, de a beszámolók szerkesztése közben a médiaszabadság aktuális helyzetéről hallgattam egy műsort. Tiltakozások, emelt hangok. Téma: az STA-szlovén hírügynökség függetlenségének megmaradása. Harminc éve teljesít közszolgálatot, az év 365 napján 24 órában gyártja és közli a híreket Szlovéniáról és a nagyvilágról, megbízhatósága és gyorsasága a széleskörű tájékoztatás szempontjából rendkívül fontos. Az aktuális kormány pedig leállította a hírügynökség finanszírozását. Pedig a törvény egyértelműen kimondja, hogy az államnak gondoskodnia kell a nemzeti hírügynökség anyagi támogatásáról.
Veszélybe került száz munkahely és ezzel párhuzamosan a professzionális és szerkesztőségi autonómia. A Za obSTAnek, az STA-hírügynökség megmaradásáért kampány mindenkinek szól. Azoknak, akik a hírügynökségi anyagok úgymond lebutítása ellen emelnek hangot. Feladatunk megtenni mindent, hogy függetlenek, sokszínűek, hitelesek, kritikusak maradjunk. De amíg nem alakul ki egy egészséges közéleti-politikai kultúra, amíg a hatalom igyekszik diktálni a tempót, addig mit is várhatunk? A hatalomhoz közelálló, a kormánynak megfelelő emberek állnak önkormányzatok, állami vállalatok, intézmények élén. Tisztelet a kivételnek, de tapasztaljuk, hogy nem mindenki tud élni az újságírói kritikával vagy egy egyszerű kérdés megválaszolásával, mint például miért késik a beruházás, miért nem kérték ki a szakma véleményét, miért közpénzből jelenik meg egy propaganda újság? És így tovább, és így tovább… A nem tetsző kérdés vagy egy kommentár hallatán olyan látszatot keltenek, mint amikor a kisgyerek panaszkodik, miután elvettük tőle kedvenc játékát. Egyesek toporzékolnak is, aztán megmakacsolják magukat, bezárják az ajtót az újságíró előtt, mindent megtesznek, hogy elzárják az információs csatornát, hogy korlátozzák mozgásterét.
Igen, van egy réteg, amelynek megfelel az, ha a tájékoztatásban is jegyzőkönyvíró módon számolunk be dolgokról, ha nem kutakodunk, ha nem magunk vetjük fel a témát, nem rakunk mögé hátteret.
A vulkánkitöréssel a lavina elérkezett az STA Szlovén Hírügynökség irodájának ajtajához. Félő, hogy a közszolgálati média legfontosabb intézményébe az RTV-be is odaér. Képesek leszünk-e megakadályozni, hogy ellepjen bennünket? Bízzunk benne! Még akkor is, ha napi szinten jelennek meg írások, viták, egyáltalán szükség van-e közszolgálati médiára?
A válasz egyértelmű igen! Nagybetűs IGEN! Szükség van a közszolgálati médiára! A társadalmi elvárások kielégítése, a szabad, független tájékoztatás miatt. Mert a közérdek szolgálatában vagyunk.
És igen, arra is fel kell hívni a figyelmet, hogy az alkotmányos demokrácia nem úgy működik, hogy az aktuális körülményekre vagy személyekre szabva ad hoc megoldásokat találunk ki, melyek ugye véletlenül akár politikai célokat is szolgálhatnak.
Az újságírás a demokrácia fontos mércéje. A jól működő demokráciában a szabad sajtó sokszínűségének léte elengedhetetlen.
Ne hagyjuk, hogy a vulkánkitörést sokkal pusztítóbb jelenség kísérje! Dolgozzunk azon, hogy a hallgatók, nézők, olvasók továbbra is a független médiából válasszák a tájékoztatást! Kitartásból, szívességből, bátorságból van bőven. Bennünk.
