A zene történetének egészen különleges konstellációja alakult ki Szentpéterváron az 1860-as években: egyszerre öt nagyon tehetséges, korban egymáshoz közel álló zeneszerző élt, dolgozott és kötött barátságot egymással egyetlen városban. Az öt zeneszerző, akik az új orosz zene megteremtése érdekében szövetkeztek: Balakirev, Cui, Rimszkij-Korszakov, Muszorgszkij és Borogyin. Balakirev kivételével mindegyik valamilyen hagyományos foglalkozással rendelkezett: Cui hadmérnök volt, Rimszkij-Korszakov tengerésztiszt, Muszorgszkij gárdatiszt, majd minisztériumi hivatalnok, Borogyin pedig kémiaprofesszor. De közülük csak Borogyin volt az, aki „polgári" foglalkozását tekintette igazi hivatásának, s a zeneszerzést többnyire másodlagos időtöltésként, saját szavaival: „szórakozásként, kikapcsolódásként" űzte. Ennek következtében kompozícióinak száma igen csekély. „Egyetlen zeneszerző nem lett halhatatlan ilyen kis erőfeszítéssel" - mondta róla egyik angol méltatója. A halhatatlanság kivívása persze nem a művek számának és a komponálással töltött idő terjedelmének a függvénye, hanem a különleges adottságé és a művészi minőségé. És a Balakirev-kör, a nevezetes szentpétervári Ötök tagjai közül Muszorgszkij és Rimszkij-Korszakov mellett Borogyin volt az a zeneszerző, akire bátran mondhatjuk: zseniális tehetség. Születésének 180-ik évfordulója alkalmából a mai műsorban róla fogunk megemlékezni.