Breglec Viktor azt vallja magáról, hogy magyarnak született, és magyarként is fog meghalni. Ha magyar szót hall, „a törött üvegen, a tűzön átszalad”, hogy váltson az illetővel néhány magyar szót. Lendva és környéke pedig ott van a szíve csücskében, pedig nem kevés világot látott a távoli Ausztráliában letelepedett Breglec család középső gyermeke. Mesél szüleiről, édesapja lendvai fotóműhelyéről, a katonából evangélikus lelkésszé vált bátyjáról, felidézi a háború utáni lendvai életet. De szól a kalandjairól is, pl. az opálbányászatról, a sportolói és filmezési karrierjéről, az ausztrál bennszülöttekkel való viszonyáról és miegymásról. Breglec Viktorral egy valódi kalandtúrán vehetünk részt, különbőző kontinensekkel, emberekkel, kultúrákkal és foglalkozásokkal ismerkedhetünk meg.
