Tegye fel a kezét az, akinek egyre jobban fogy a türelme a koronavírus-járvány miatt. Most tegye fel a kezét, akinek elege van a sokszor értelmezhetetlen és követhetetlen kormányintézkedésekből, amelyek szemmel láthatóan annak meghozóira egyáltalán nem vonatkoznak. Most pedig tegye fel a kezét az, akinek elege van abból, ami ebben az országban folyik. S most elképzelem Önöket, ahogy feltartott kézzel ülnek a vasárnapi csillagtésztás tyúkhúsleves mellett, és hevesen bólogatnak a rádiókészüléknek.
Elárulom Önöknek, én is feltartom a kezem, mert nekem is elegem van. Nem elég, hogy egy év elteltével még mindig a járvánnyal küzdünk, hogy az egészségügyünk roskadozik, hogy a gazdaságunk egy része cérnaszálon lóg, hogy több 10 ezer ember megélhetése és lelki épsége került veszélybe, hogy több ezren mentek el úgy, hogy családtagjaik nem foghatták kezüket. Nem elég, hogy bizonytalan a jövőnk, erre itt van még a politika is, amelynek alakítói naponta az arcunkba nevetnek. Gondolok itt a kocsmázó vagy a határátlépést szabálytalanul megkísérlő miniszterekre és közeli hozzátartozóikra, a folyamatosan twittelő pártelnökre.
A minap az én postaládámba is megérkezett a legnagyobb kormányzó párt konzultációs kérdőíve. Természetesen ez sem saját találmányuk. Mint oly sok mindent, ezt is a szomszédból másolták le. Már rögtön a konzultációs ív elején elvette a kedvem az olvasástól az SZDSZ mottója, mert azt írják benne, hogy nekem építik Szlovéniát. Érdekes, mert az elmúlt egy évben erre a kormány folyton rácáfolt. Mert ott van például a használhatatlan lélegeztetőgépek és gyorstesztek esete, amit a kormány a haveroktól vásárolt, aztán Počivalšek miniszter, aki huszonvalahány fős társasággal kocsmázik, miközben a járvány miatt a hétköznapi emberek számára zárva vannak a vendéglátóegységek, vagy éppen Hojs elvtárs, aki a határátlépési tilalom ellenére az édesanyjával át kívánta lépni a horvát határt, hogy – egyes hírek szerint – ráírassa villáját.
De akár említhetném azt is, hogy a válság kellős közepén a kormányfő legnagyobb gondja az volt, hogy átszervezze a rendőrséget, az ügyészséget, leépítse a kultúrát, no meg persze a médiát. Természetesen ez sem saját ötlet, volt honnan másolni.
Visszatérve a kérdőívre, a pártelnök azzal folytatja, hogy az SZDSZ célja megőrizni a szlovén ember alapértékeit. Ez pedig: a becsület, a hazaszeretet, a szabadság és a demokrácia.
Hogy ezek a szlovén ember alapértékei, abban nem kételkedem. De hogy nem az SZDSZ pártté, azt már maga a konzultációs kérdőív is bizonyítja. A kérdésekre nem fecsérlek szót, azok ugyanis eleve olyan manipulatív válaszlehetőségekkel vannak megadva, amelynek eredménye előre borítékolható. Van benne mellveregetés, uszítás, burkolt gyűlöletkeltés is. És a legszebb az egészben, hogy ha kitöltöm, és az adataimat megadva visszaküldöm, akkor akár értékes ajándékokat is nyerhetek. De ha esetleg úgy gondolom, akár pénzt is utalhatok a párt számlájára, nagyon szívesen fogadják a támogatást.
Nem tudom, hogy van ezzel a kedves hallgató, de számomra ez aggodalomra ad okot. Miközben a legnagyobb kormánypárt az értékekről és a demokráciáról beszél, addig a párt elnöke, aki ennek az országnak a miniszterelnöke, mindenkit, aki nem ért vele egyet, ellenségnek titulál, a közösségi oldalakon uszító és gyűlöletkeltő tartalmakat oszt meg, és mindeközben a járványhelyzet mögé bújva saját hasznára átszervezi az országot. A kultúra, a média és a civil szervezetek ellen már megindult a harc. Most az oktatás van soron. Aztán ki tudja? Jön a kétharmad?
