Jó napot kívánok a tisztelt hallgatóknak! Az elégedetlenség és a tiltakozások világát éljük. Semmivel sem elégszünk meg, a kiábrándultság vett rajtunk erőt. És ez nemcsak azért van, mert rosszul élünk, hanem talán valamennyire az akaratosság, a „csak azért is” miatt. Nem azt akarom mondani, hogy nem szabad kinyilvánítani véleményünket. Sőt, a szólásszabadsághoz mindenkinek joga van. De akkor is az a véleményem, hogy nem kell mindenért kivonulni az utcára, illetve aláírásokat gyűjteni minden esetben, amivel nem értünk egyet. Hogy miért gondolom ezt így? Mert a problémákat nem az utcán kell, vagy lehet megoldani. Ezekhez párbeszéd és akarat kell. Például a nyugdíjasok gyülekezéseikkel nyugdíjemelést, a közalkalmazottak béremelést követelnek. És félreértés ne essék, nem vagyok a fizetés- és nyugdíjemelés ellen, de bizonyos esetekben a fizetésemelésekre talán nem is lenne szükség. Sajnos a lavina elindult, most már nem lehet megállítani. Ez nagyon veszélyes, pedig azt mindenki tudja, hogy az állami költségvetés sem feneketlen zsák. Egyébként is néha az az érzésem, hogy az utcára nem azok vonulnak ki, akik valóban rászorulnának a béremelésre, akik a minimumnak a minimuma alatt élnek. Azok nem fognak kiabálni az utcán vagy a téren. Megvannak saját kis kuckójukban, és tűrik a bajukat.
Említettem már a tiltakozó aláírásgyűjtéseket is. Szinte mindennek ellene vagyunk, ami valami újat hozna. Aláírásokat gyűjtünk, mert nem értünk egyet a szélerőművek felállításával. Sajnáljuk ugyanis a madarakat, mondván, akkor hol fognak repülni.
Hát a levegőben, csak az erőműveket kikerülve. Ellenezzük a vízi erőművek létesítését, mert azok szennyezni fogják folyóinkat. Nem állíthatunk naperőműveket, mert a rendszerre már nem lehet rákapcsolni a fejlesztett villanyáramot. A struktúra azt már nem bírná el. Akkor honnan lesz villanyunk? A jó öreg kontinensünkön ugyanis a 2030-as évek derekáig, a környezetvédelem érdekében, be szeretnék tiltani a benzines és a dízeles autók használatát. Akkor már csak elektromos autókkal fogunk járni. És vajon honnan vesszük majd az áramot?
Tiltakozunk az üvegházak felállítása miatt, mert szennyezik a környezetet. Pedig a zöldséget, a gyümölcsöt, amit nap mint nap frissen akarunk megvenni az üzletekben, valahol meg kell termelni. Ellenezzük, ha szomszédunk istállót kíván építeni, mert az bűzleni fog. Pedig az állatokat is valahol fel kell nevelni, hogy friss hús kerüljön az asztalra. A gyümölcs, a zöldség, a hús nem az üzletek polcain terem meg, és egyelőre még nem laboratóriumokban állítják elő. Tehát, ha azt akarjuk, hogy az üzletben meg tudjuk venni azt, amit megeszünk, és a szlogennek – miszerint minden nap frisset, és vissza a hazaihoz – eleget akarunk tenni, akkor azt valahol meg is kell termelni. Igen, elfelejtettem! Meg kell termelni, csak nem a mi közvetlen közelünkben. Sőt, ha lehet, legalább 100 kilométeres körzetünkben sem.
Milyen érdekes: a tőlünk sokkal fejlettebb északi országokban ki tudják használni a szél energiáját, sőt a madarak is tudnak repülni miattuk, hogy egy kicsit szarkasztikus legyek. Milliószámra termesztik a tulipánt és más növényeket. Az állattenyésztéssel is együtt tudnak élni. A városok utcái pedig nem autókkal vannak teli, hanem kerékpárosokkal és gyalogosokkal. Hogy ez mit mutat? Fejlettséget, előrehaladottságot és környezetbarátságot. Ehhez nekünk még fel kell nőnünk! Van min gondolkodnunk és változtatnunk!