Köszöntöm a kedves hallgatókat. Az éghajlatváltozásról és annak fenyegető következményeiről többnyire mindig jövő időben beszélünk. Viszont, ha megnézzük napjaink időjárását, akkor nyugodtan kijelenthetjük, hogy a jövő bizony már itt van, és nem tegnap jött. Az időjárásunk egyre extrémebb és igen, ez már az éghajlatváltozás következménye. Aki nem hiszi, nézzen ki az ablakon.
Telünk idén nem nagyon volt, januárban és februárban melegrekordokat döntögettünk Szlovéniában. Vastag hótakarót évek óta nem láttunk a Muravidéken, téli napos órát viszont annál többet. A hóvirág már január közepén kibújt a talajból, és egyes fák is rügyezésnek indultak, hogy aztán májusban jól elfagyjanak. A téli jóidőnek köszönhetően a kártevők sem pusztultak el, inkább vidáman szaporodni kezdtek. Ennek köszönhetően most a kullancsok és a szúnyogok felzabálnak bennünket, a csigák meg a kiskertünket – már persze, ha maradt még valami belőle a jégeső meg a 100 km/órás szél után. Februárban kellemes áprilisi időjárásunk volt, áprilisban és májusban pedig kevésbé kellemes februári. A nyarat már meg sem említem. Van itt minden: a fullasztó kánikulától kezdve, a hatalmas zivataron és jégesőn át egészen az orkánerejű szélig, meg a 10 fokos ködös, őszi reggelekig.
Az, ami most történik a természetben és az időjárásunkkal, egyértelműen az ember hibája. És ezalatt nem azt értem, hogy a CIA a svájci Alpokból mesterségesen előállított jégesőt küld Európára, vagy egy csendes-óceáni tengeralattjáróból mikrohullámok segítségével cunamit idéz elő a Japánoknál. Hogy idáig jutottunk, az nem összeesküvés eredménye, hanem mindannyiunk felelőssége. A sok üvegházhatású gázkibocsátás, az erdőirtások, a rengeteg vegyszerhasználat, a hulladéktermelés… ez nemcsak a multicégek és nagyhatalmak felelőssége. Bizony azzal, hogy a szomszédba is autóval megyünk, nyitott ablakánál üzemeltetjük a légkondit, traktorgumit égetünk az udvaron, vagy az elromlott mosógépet a szeméttelep helyett az erdőbe visszük, mi is jócskán hozzájárulunk a környezetszennyezéshez, ezzel pedig az éghajlatváltozáshoz és az extrém időjáráshoz.
A láncreakció már beindult, megfordítani nem lehet, de talán lassítani igen. És sajnos meg kell tanulnunk együtt élni az új valósággal és alkalmazkodni hozzá. Nekünk kell alkalmazkodni a természethez, és nem fordítva. Az utóbbi úgysem fog.