Advent második vasárnapja van. A koszorún meggyújtottuk a második gyertyát is. Közeleg az öröm, a béke, az új kezdet ünnepe – a karácsony, amikor összejön a család, hogy néhány meghitt, közös órát töltsön együtt. Annak ellenére, hogy az ünnepet belülről kell megélnünk, azért fontos az is, hogy környezetünk szép, rendezett legyen. Lakásunkat kitakarítjuk, karácsonyi dekorációt készítünk, feldíszítjük a karácsonyfát, hogy alatta szeretteinknek egy kis ajándékot tudjunk elhelyezni. Már második éve ez az örömünnep sem az igazi. A koronavírus elvette igazi fényét kívül-belül. Emlékezzenek csak vissza, mennyi szép, ünnepi rendezvény szokott lenni ebben az időszakban. Az óvodások, iskolások több hónapon át készültek, hogy fellépésükkel örömet szerezzenek szüleiknek és nagyszüleiknek. A karácsonyi bazáron kínált, saját kezűleg készített portéka eladásával különböző célokra gyűjtöttek. Kinyitottak a karácsonyi vásárok, és a látogatók kedvük szerint szórakozhattak, találkoztak, társalogtak. A hívők elmentek az éjféli szentmisére, és örömmel kívántak egymásnak boldog karácsonyt. Ez most mind a múlté. A koronavírus, mint minden mást, elvette tőlünk az egyik legszebb ünnepet is. Az emberek, követve a vírust visszaszorító intézkedések rendeleteit, bezárkóztak. Bárki is találta ki ezt a mikroszkopikus kis, de nagyhatalmú és láthatatlan veszélyt, jól sikerült neki megijeszteni az embereket. Milliók betegedtek meg vagy hunytak el a fertőzés következtében, arról nem is beszélve, hogy hányan nem is tudták, illetve tudják, hogy vírushordozók és terjesztők. És ez a veszélyes. Az egész világ tudománya sem elég ahhoz, hogy leállítsuk a vírust. A múlt század hetvenes éveiben a feketehimlőt két hónap alatt sikerült legyőzni. Most erre nem vagyunk képesek, vagy csak nincs elég akaratunk hozzá. Ez a fránya vírus a napokban szerkesztőségünkbe is befészkelte magát. Néhány kolléga megbetegedett. Remélhetőleg csak az enyhébb tünetekkel járó betegségformát kapták meg, és hamarosan újra dolgozhatnak. A munkarend viszont felborult, mint mindenütt máshol ilyen helyzetben. Mindenki, aki teheti, otthonról dolgozik, hogy minél kevesebbet találkozzunk, érintkezzünk. A montázsolás ideje alatt vagyunk csak a stúdióban. Ez a jegyzet is otthon íródott. Azoknak, akiknek kötelezően ott kell lenniük: a technikusoknak, a műsorvezetőknek és a hírszerkesztőknek, mert az adásnak mennie kell, kitartást kívánok. Remélem, egy-két nap múlva már minden a régi kerékvágásba kerül újra, mert csak így tudjuk küldetésünket száz százalékban elvégezni. Kedves hallgatóim! Ezekben a percekben terhelhettem volna Önöket különböző statisztikai adatokkal, hogy milyen rosszul állunk Covid-ügyben, hogy az országot, a gazdaságot ez mennyire sújtotta, de gondoltam, hogy ebből, akárcsak nekem, már önöknek is elegük van. Azt mondom, hogy vigyázzanak magukra, és maradjanak egészségesek. Amennyire lehetséges, élvezzék a vidám decembert szűk körökben, hogy a betegség terjedését ne segítsék elő, hogy a kórházak terheltsége enyhüljön, hogy a gyerekek az oktatási intézetekben, a dolgozók pedig munkahelyükön maradhassanak. Kívánom, hogy az erre létrehozott intézmények ne szervezzenek a betiltott karácsonyi vásár helyett karácsonyi piacot, ami engedélyezett, de ugyanaz, hogy nagyobb csoportokban ne szervezzenek bulit képzési cél ürügyén. Családi körben, kettesben vagy egyedül tegyenek egy-egy jó sétát a természetben, alkonyatkor nézzék meg a millió kis lámpácskával kidíszített város- és faluközpontokat! Érdemes sétálni egyet a lendvai parkban a törpeligetben is. És természetesen ne feledjék el kitisztítani a cipőjüket, hiszen ma este vagy holnap reggelre jön a Mikulás, és tudják, a jóknak ajándékot, a kevésbé jóknak virgácsot tesz a csizmájukba. Vidám decembert és szép ünnepeket kívánok Önöknek!