Ma édesanyaként köszöntöm Önöket, tisztelt hallgatóink! Hogy miért kezdem így? Mert Szlovéniában pénteken, március 25-én ünnepeltük az anyák napját.
Anyának lenni minden korban, minden körülmények között fantasztikus, fenséges, semmihez sem fogható érzés. Számomra ez életem legcsodálatosabb küldetése, a legtöbb, amit valaha elértem, elérhetek.
Gyermekkorom óta vágyam volt az, hogy anyámhoz, nagymamáimhoz hasonlóan én is egyszer majd érezzem az új élet kibontakozását a szívem alatt, hogy életet adjak egy kis emberkének, akit aztán segíthetek felcseperedni, megtapasztalni a világot. Pont másfél évvel ezelőtt érkezett meg a legnagyobb ajándék, amit valaha kaphattam az élettől, Hanna kislányom. Abban a pillanatban éltem meg azt, hogy a testemen kívül is dobog még egy szívem, számomra megszűnt az én, és a szó szoros értelmében megszületett a mi. Tudatosult bennem, hogy mostantól valaki másnak tartozom nagy felelősséggel, a felemelő érzés mellett az aggodalom is helyet kapott az életemben. Hanna már a fogantatásától kezdve harcos a maga módján, hiszen a világot veszélyeztető járvány határozta meg az életünket. Mindennap rettegve hallgattuk, hány új fertőzést regisztráltak, hányan vesztették életüket a láthatatlan ellenség miatt. Jöttek az ilyen-olyan intézkedések, a korlátozások, lezárások. Mint sokan mások, én is aggódtam, féltem…

Nem saját magamat féltettem, hanem a bennem kibontakozó életet.Aztán 18 hónappal ezelőtt kezembe foghattam a világ legszebb kislányát. Az anyaság kezdeti nehézségeitől eltekintve jött az újabb kihívás: Hanna mindössze kéthónapos volt, amikor mi is elkaptuk a koronavírust.
Elevenen csengenek bennem a gyermekorvosunk szavai: „Nézze, senki sem tudja megmondani, mi lesz… Van, akinek semmi baja sincs a vírustól, van, aki belehal.” Eldöntöttem, hogy nekünk nem lesz bajunk, és tán ennek is köszönhetően súlyosabb tünetek nélkül átvészeltük a fertőzést. Ezután várt ránk néhány nyugodtabb hét, amíg használatba nem bocsátották a koronavírus elleni oltószert. Szoptató anyaként nagyon tanácstalan voltam: mit tegyek? Oltassam be magam? Ezzel megvédem a gyermekemet, vagy talán legyengítem az immunrendszerét? Meghoztam egy döntést. Csak remélni tudom, hogy jól cselekedtem. Az idő pedig majd megmutatja, hogy így van-e.

Miután a koronavírus enyhébb mutánsai lecsengeni látszottak, villámcsapásként jött a hír: Oroszország megtámadta Ukrajnát. Egy ilyen esemény hallatán minden anyának kihagy a szíve egy ütemet… Aztán látva az ukrajnaiak sorsát, a menekülő anyákat, nagyanyákat, a síró gyermekeket, nekem is óhatatlanul könnyek gyűltek a szememben… Ismét rettegünk mindannyian, féltjük a szeretteinket… Mint minden bizonnyal Önöknek is, nekem is az motoszkál a fejemben, vajon hogyan tudnám megvédeni a lányomat, ha bennünket is támadás érne…A szűnni nem látszó félelem közepette az én fogódzóm, amely legyen az Önöké is: hit, remény, szeretet.