Jó napot kívánok a tisztelt hallgatóknak! A nyár kellős közepén úgy dukál, hogy meleg van. Viszont a kánikula, a fülledt meleg már időnként kibírhatatlan. A szakemberek az elővigyázatosságra figyelmeztetnek bennünket. Ne tartózkodjunk a forró napon, a lakás leghűvösebb helyiségeiben legyünk, fogyasszunk könnyű ételt, és igyunk elegendő folyadékot, elsősorban vizet! Mi, emberek ezt meg is tudjuk oldani, de házikedvenceinkről, a természetben élő állatokról is gondoskodnunk kell. Kutyánkat, macskánkat próbáljuk rávenni arra, hogy maradjon bent mellettünk, de ha kint tartózkodik, akkor árnyékos helyet biztosítsunk neki. Nem árt, ha a madaraknak is teszünk árnyékba vizet, hogy a legmelegebb időszakokban is tudjanak inni, esetleg fürdeni. Ez lenne a megfelelő emberi hozzáállás a helyzethez. Sajnos nem mindenki tartja ezt fontosnak. A kutya árnyék nélkül az udvar közepén, a cica, macska az utcán…
Egy hozzám közel álló személy egy hónapja mesélte, hogy szombaton reggel, amikor úgy gondolta, egy kicsit tovább tud pihenni, egy cica keserves sírására ébredt. Elfordult az ágyban, gondolta, csak elmegy, de a hálószoba ablaka alatt csak nem maradt abba a nyávogás. Egy ideig tűri ezt aza. A remegő állatka lassan lenyugodott, evett és elaludt. Biztonságot érzett. Jöhet a telefonálás. Először az állatorvosi rendelőt, aztán a menhelyet kell hívni.
Azt a menhelyet, amely már zsúfolásig megtelt olyan szerencsétlen állatokkal, akiket egy idő után megún a gazdája, vagy nem akar az anyacica mellé kiscicákat. Pedig már erre is van megoldás hím és nőstény cica esetében is, csak utána kell járni, és persze, mint minden, ez is pénzbe kerül. Azonban, ha az ember háziállat mellett dönt, akkor költségekre is kell számítania. A mai világban ez már így van! De térjünk csak vissza a történetünkhöz. Az állatorvos megállapítja, hogy a cica egészséges, a menhely állatszerető alkalmazottai pedig elmennek a kis állatért. Az illetőnek nagy kő esett le a szívéről, hogy sikerült a cica életét megmentenie. Még meg is könnyezte, amikor elszállítás előtt búcsúzásként megsimogatta a buksiját, amit az hálaként hozzászorított a kezéhez.
Mit ád Isten, két hét múlva újra ugyanaz a film játszódik le. De most már több cica sírása hallatszott az ablak alatt. Összesen három aranyos kiscica futkosott rémülten fel-alá, és nyávogott keservesen. Jöhet megint a doboz, most már egy kicsit nagyobb, a tej, aztán a telefonhívás, állatorvos látogatás és menhelykeresés. Ez esetben úgy adódott, hogy az intézetből nem tudtak elmenni a cicusokért, el kellett őket szállítani. De egy állatszeretőnek ez sem jelent gondot. Beültek cicákkal együtt az autóba, és elutaztak. A menhely már zsúfolásig tele volt elhagyott állatokkal. A gondozó azt mondta, hogy minden nyáron, szabadságok ideje alatt ez a helyzet. Az emberek elutazás előtt kirakják az állatokat az út mentén, és azok mehetnek világgá. Vagy megesik rajtuk valakinek a szíve, vagy sorsukra vannak hagyva.
Felháborító! Milyen ember az, aki saját házi kedvencét, legyen kutya, macska vagy netán nyúl, legyen hideg vagy meleg, kiteszi, mert megunta, vagy már teher számára. Én azt gondolom, hogy aki ilyet megtesz egy védtelen állattal, az képes hasonló dolgot megtenni egy emberrel is. Ennek a négy kiscicának szerencséje volt, segítettek nekik, megmentették az életüket. Remélem, a menhelyről szerető családokhoz kerülnek, és sok embernek hálaként szeretetet, megnyugvást, boldogságot adnak! A cicák ugyanis képesek erre.
