Jó napot kívánok a tisztelt hallgatóknak! Ez a rovat az újságíró észrevételeiről szól, ami – legyünk őszinték –, általában a negatív dolgokra, a hibákra, a hiányosságokra összpontosul. Ezúttal úgy döntöttem, hogy pozitívumot írok, hogy megdicsérem mindazokat, akik szervezték, vagy részt vettek a Vinarium Fesztivál számos rendezvényének kivitelezésében. Meg vagyok győződve arról, hogy rengeteg munka, erőfeszítés van mögötte. Az események, kisebb-nagyobb hiányosságokkal, sikeresnek mondhatók. Őszintén szólva szkeptikus voltam, amikor eljutottak hozzám az első információk arról, mennyi kulturális, zenés és szórakoztató rendezvény halmozódik fel alig két hét leforgása alatt ebben a kis városban. Felmerült bennem a kérdés, hogy vajon lesz-e közönsége a koncerteknek, az előadásoknak, a gasztronómiai eseményeknek. Aztán egy, legfeljebb két eseten kívül mindenütt volt közönség. Természetesen a Bográcsfeszt vitte el a pálmát. Az őrült meleg ellenére, különösen estefelé, elindult a nép. Lendva utcái hangyabolyra hasonlítottak. Az esti és éjszakai koncerten több ezer ember gyűlt össze. Aztán jöttek az etno estek szépen sorjában, amelyeknek többségét az időjárás miatt, a szúnyogok bánatára, a színházban kellett megtartani. Így a gasztro kínálatot is elfújta a szél, vagy elmosta az eső. Ennek ellenére mindegyiknek volt jócskán közönsége. A lendvai borok estjén is szép számban kóstolgattak a felkínált jobbnál jobb nedűből.

Aztán jött az immár 44-dik Lendvai Szüret. A közönség már 11 óra előtt megtöltötte Lendva főutcáját, és kíváncsian várta a helyi közösségekből érkező, régi hagyományokat bemutató szekereket. A felvonulók ezúttal is kitettek magukért. Több mint ötven csoportot láthatott a közönség. Sajnos azonban a szervezők ugyanabba a hibába estek, mint minden évben. No, ugye, mégsem tudok kibújni a bőrömből, mert ez mégsem lesz dicséret. A különböző országokból érkező tánccsoportok, énekkarok, borrendhez tartozó felvonulók bemutatkozása húzódott, lassan haladt. Aztán mire a régi munkálatok, hagyományok bemutatását felidéző szekerek kerültek sorra, az idő sürgetése miatt már olyan gyorsan haladtak el a közönség előtt, hogy az szinte élvezhetetlen volt. Pedig a Lendvai Szüret középpontját a felvonulás ezen része képezi. Merem állítani, hogy a közönség többsége azért jön ki a Lendvai Szüretre, hogy a helyi csoportok bemutatkozását, befektetett munkáját élvezze. Mert már 44 éve ez a Lendvai Szüret. A felvonulás után a kultúregyesületek a színpadon mutatkoznak be, és ott lehet élvezni programjukat. Jövőre remélhetőleg jobb megoldást találnak a szervezők a program ezen részére.

Összevetve: a fesztivál sikeresnek mondható annak ellenére, hogy nagyon sok esemény volt összesűrítve, több konferenciával, kiállítással, találkozóval fűszerezve. A látogatottság is azt bizonyítja, hogy az embereknek szükségük van a szórakozásra. A két-három évig tartó bezártság után már merészebben jöttek ki a helyszínekre, találkoztak, beszélgettek, és egyszerűen élvezték az életet. S mint minden évben a Lendvai Szüret vidékünkre meghozta az őszt, a termés beérését, a betakarítás idejét és a melengető színeket. Élvezzék a napsugarak simogatását, mert egy szempillantás alatt itt lesz a következő évszak saját gyönyörűségeivel!