Jó napot kívánok kedves hallgatóim! Szomorú vagyok. Nagyon szomorú. Hova jutott ez a világ, mivé lettünk? És mi vezetett ide bennünket? Az irigység? A kapzsiság? Az elégedetlenség? Hallatlan és hihetetlen, hogy a 21-dik század első negyedében, szinte közvetlen szomszédságunkban, kitör a háború. Oroszország megtámadta Ukrajnát. És amig Trump, egykori amerikai elnök dicséri a szerinte „sármos” Putin „zseniális” húzását, addig az ukrán állampolgárok menekülnek a háború elől vagy fegyvert ragadnak, hogy megvédjék hazájukat. Emberek feje felett süvítenek a lövedékek, bombázzák a városok központjait, és aknavetőkkel veszik célba a fontos létesítményeket. Nyolcvan évvel ezelőtt volt ilyen állapot Európában. Szüleinktől, nagyszüleinktől hallottunk a szörnyű helyzetről. Most viszont itt állunk előtte. Vajon meddig fog elmenni a dolog, mennyit enged meg magának a józan ész? Ki lesz az, aki visszalép? Az, aki sajátját védi, vagy az, aki a szomszédét akarja? Egyáltalán tisztázott-e, hogy mi kié és ki mié? Úgy tűnik, hogy a koronavírus még nem vett el elég emberéletet, egyesek még többet akarnak, mert ez a néhány napig tartó háború is már követelt áldozatokat. Nem keveset. Bevallom, amikor a covid19 megmutatta igazi erejét, éppen egy vasárnapi jegyzetemben írtam arról, hogy ez lesz a 3-dik világháború. És ezt el is hittem. Most látom, hogy tévedtem. Hiszen ebben az előrehaladott, korszerű, ugyanakkor képmutató világban képesek vagyunk még fegyvert is fogni a másikra. Ahelyett, hogy békében élnénk egymás mellett és közösen tennénk valami jót ezért az „őrült” világért, egymás ellen fordulunk.
Szomorú vagyok. Mert nem kell elmennem azért Oroszországig, sem Ukrajnáig, hogy konfliktust tapasztaljak. Van ebből elég itthon is, vannak, akik szítják. És ezeket az országgyűlési választások előtti kampány még inkább kihozza az emberekből. Szerencsére fegyverhez még nem nyúlt senki, remélem, nem is fog, de néha a szavak is tudnak nagyon bántóak és fájók lenni. Megint oda jutottunk, hogy elküldenek bennünket Magyarországra élni, pedig ide a Muravidékre születtünk. Magyarságunk megélését a Szlovén Köztársaság Alkotmánya biztosítja. Ami azt jelenti, hogy szabadon beszélhetünk anyanyelvünkön, tanulhatunk magyarul, őrizzük kultúránkat, szokásainkat és ugyanakkor tiszteljük, becsüljük a többi nemzetet és nemzetiséget. Tehát az együttélésre, a barátságra, a békére törekszünk. Szerintem a legtöbben, akik itt élünk. Persze a nemzetiségileg vegyesen lakott területen mindig is voltak és lesznek, akik keverik és keresik a bajt. A „szélsőségeseken” most már nem is csodálkozom, de amikor saját magát egy demokratikus és szociális elveket elismerő és valló párt kiemelkedő képviselője olyan alacsony szintre süllyed, hogy a parlamentben tesz fel kérdéseket a nemzetiség külön jogaival kapcsolatosan, mert veszélyben látja a szlovén nemzetet Lendván, akkor már nem tudok szó nélkül maradni. Mindenki tudja, hogy a magyar nyelv használata a gyakorlatban a nemzetiségileg vegyesen lakott területen, igencsak sántít. Képviselő úr ugyanakkor szóvá teszi a szlovén és a magyar feliratok sorrendjét, lecentizi azok nagyságát, kérdőre vonja a nemzeti közösségek identitásmegőrző programjait, félti a magyar kormány által finanszírozott labdarugó iskola növendékeit, mert azokhoz a pályán magyar nyelven is beszélnek. De nem sorolom tovább a hülyeségeit. Csak annyit mondok és ezt mindenki tudja, aki itt él, hogy a szlovén nyelv a magyar nyelvvel szemben sosem volt és nem is lesz hátrányban. Számtalan szlovén felirat, plakát és tábla jön szembe, amely alatt nincs ott a magyar nyelvű szöveg, és azt nem látják meg, nem teszik szóvá. Nagyon-nagyon sajnálom, hogy néhány plusz szavazatért a képviselő a nemzetiség rovására hajlandó ilyen alacsony szintre süllyedni és övön aluli ütéseket adni. Ez is azt bizonyítja, mint amiről jegyzetem első felében beszéltem, az emberek esztelensége nem ismer határokat. De egyszer a választási kampánynak is vége lesz és remélhetőleg a választási eredmények tükrözik majd annak tartalmát.
Igen, és még valami, ami váratlanul ért bennünket a héten. Érzékelték vagy el sem hitték? Újra elnyertük szabadságunkat! Megszabadultunk a koronát korlátozó intézkedésektől. Vagy ez is csak a kampány része?!