Predlogi
Ni najdenih zadetkov.
Rezultati iskanja
Rezultati iskanja
Rezultati iskanja
Rezultati iskanja
Rezultati iskanja
Rezultati iskanja
Rezultati iskanja
Rezultati iskanja
Ni najdenih zadetkov.
Rezultati iskanja
Rezultati iskanja
Rezultati iskanja
Rezultati iskanja
Mi a közös a barokk zene egyik képviselője és a 20. század orosz zenéjének óriása között? Erről többet megtudhatnak a mai adásban.
149 epizod
A komolyzenéről nem csak komolyan lehet beszélni. De ebben a műsorban nem csupán a komolyzenét szeretnénk bemutatni, hanem úgy általában mindent, ami a zenéhez kapcsolódik, hiszen szinte minden zenei stílusnak megvan a saját gyönyöre és gyökere. De ahhoz, hogy erre fel tudjunk figyelni, meg kell értenünk magát a zenét, bele kell tudnunk tekinteni a zene lelkébe.
Mi a közös a barokk zene egyik képviselője és a 20. század orosz zenéjének óriása között? Erről többet megtudhatnak a mai adásban.
Anton Rubinstejn a 19. század egyik legnagyobb zongoraművésze, zeneszerzője, karmestere és tanára volt. Sajnos hírneve és művei háttérbe szorultak, sőt halála után feledésbe is merültek. Hogy valójában ki is volt ő, és mit alkotott, erről tudhatnak meg többet a mai komolyzenei műsorban.
Seress Rezső zeneszerző, zongoraművész, a Horthy-korszak egyik legnagyobb hatású előadója, aki Szomorú vasárnap című slágerével vált világszerte híressé, 1889. november 3-án született Budapesten. Dalait többen ismerték, mint őt magát. Apró termetű, észrevétlen kis ember volt, fél kézzel játszott, a másikkal a ritmust vezényelte, s énekelt hozzá, alig hallhatóan, rekedten, szinte csak magának mondta a szöveget. Ha kérdezték tőle, hogy tényleg ő szerezte-e a régi híres slágereket, szégyenlősen mosolygott: „Fél kézzel írtam.” Pedig kottát olvasni nem tudott, még a hangokat is hallás után kereste ki a jobb keze két ujjával, hiszen zongorázni sem tanult soha, de a füstös, borgőzös kocsmákban, ahová élni járt, este hattól hajnalig olyan hangulatot teremtett, hogy ország-világ csodájára járt. Mindig és mindenkinek a mosolygós arcát mutatta, pedig szíve tele volt szomorúsággal. Ki volt ő valójában, és mivel tudta így elbűvölni a közönséget? Erről többet megtudhatnak komolyzenei műsorunkban.
Életünket keresztül-kasul szövi a zene a bölcsőtől a sírig. A zene, ami az ember legősibb kifejezési formája, eszköze, amely ősibb, mint a nyelv. Még írni se tudott az emberiség, amikor a hang és a szó a hatalmába kerítette. Az UNESCO Nemzetközi Tanácsa Yehudi Menuhin kezdeményezésére október 1-jét a Zene Világnapjának nyilvánította. Ez a nap a zeneművészet legnagyobb alakjaira emlékeztet, segíti a különböző kultúrák zenéinek jobb megismerését. A közelgő Zene Világnapja alkalmából a mai komolyzenei műsorban a megszokottnál több csodás zene vár Önökre. Tartsanak velünk!
1920. augusztus 29-én született Charlie Parker Jr., a jazztörténet egyik legnagyobb zenésze és szaxofonosa. Elsősorban neki köszönhető a jazz különválása a tánczenétől. Ekkor vált a jazz, mint egyszerű szórakoztató zene elismert művészetté. Rövid életéről és nagysikerű műveiről a mai komolyzenei műsorban tudhatnak meg többet.
Egy zongorán megszólaltatott hang hamar lecseng. Ezzel szemben egy Bösendorfer-zongora billentyűi leütésekor a lágy, bársonyos zongorahang lassacskán vesz búcsút az érzékeny fültől, hiszen minden egyes Bösendorfer lassan, gondosan és precízen készül a majdnem 200 éves hagyománnyal rendelkező bécsi zongoragyárban. Ignaz Bösendorferről, a világ egyik legjobb minőségű zongoráinak megteremtőjéről és zongoráiról többet megtudhatnak a Komolyan a zenéről című műsorunkban.
Sajnos az emberek többsége csupán a kánkánt ismeri tőle, pedig mind a 102 zeneműve zseniális és utánozhatatlan alkotás. 195 éve született a francia operett megteremtője, Jacques Offenbach, kinek zenéjére jellemző a finoman stilizált deklaráció és a táncszerű dallamok alkalmazása. Dallamalkotását illúzió nélküli, kifogyhatatlan, pimasz, olykor az alpárisággal is kacérkodó zenei humor jellemzi. A francia szórakoztató zene atyjáról és műveiről többet megtudhatnak a mai komolyzenei műsorban.
A klasszikus balett több száz éves hagyományokon alapuló színpadi technika, amely rövid idő alatt nem sajátítható el. Saját rendszerbe foglalt mozdulatnyelv, amely az anatómiát „meghazudtoló” pozíciókból és pózokból áll. Önkontrollt és nagyfokú fizikai megterhelést igénylő műfaj. Ezért a klasszikus balett a legjobb alap bármilyen tánc későbbi elsajátításához, illetve a testtudat és szép testtartás megtanulásához. Hol és hogyan alakult ki ez a tánctechnika? Mikor vált önálló műfajjá? Kik voltak a leghíresebb balettzeneszerzők? Ezekre és egyéb felmerülő kérdésekre kaphatnak választ az elkövetkezendő 50 percben.
1926. április 25-én egy olyan opera ősbemutatójára került sor a milánói Scalában, amely mindmáig az operairodalom egyik legcsodálatosabb alkotásának számít. Az opera öregedő, beteg testű szerzője, amikor utolsó művészi tettére ajzotta föl képzeletét, nagyot akart alkotni, nagyobbat, mint bármikor korábban. A mű valóban élete legnagyobb alkotása volt, de sajnos sikerét már nem élvezhette, hiszen az utolsó harmóniák megírása előtt kiesett a toll a maestro kezéből. Következzen Giacomo Puccini: Turandot című operája!
Fantasztikus zenei érzéke már kétéves korában megmutatkozott, a család törődött is valamelyest a zenei képzésével, ahogy majd minden, magára valamit adó orosz polgári család. Elengedhetetlen berendezési tárgy volt a zongora, de a Rimszkij-Korszakovok hagyománya mégis azt követelte meg, hogy tengerész legyen. Az is lett, jobban mondva, tengerésztisztnek tanult, kadétként három év alatt bejárta a fél Földet, de aztán mégis a zenei pályát választotta. Nyikolaj Andrejevics Rimszkij-Korszakov a világ egyik legjobb zeneszerzője volt, ehhez képest a mai kor közönsége alig tud róla valamit. A Seherezádé valóban ismert darab, a Spanyol capricciót is játsszák, de hát ennél sokkal több figyelemre méltó műve van. Ezért a mai komolyzenei műsorban egyéb zseniális műveit is megismerhetik.
Kihalóban a komolyzene közönsége? 30 év múlva üresen fognak tátongani a hangversenytermek? Tragikus végzet felé sodródik a komolyzene? Veszélyben a minőségi zene? Következzen a Komolyan a zenéről című műsor, ahol többet megtudhatnak a felmerült kérdések hátteréről. Természetesen a válaszok sem maradnak el.
„Addig nem hamis egy szaxofon, amíg nem fújják,” tréfálkoznak néha a szaxofontanárok. De e szavak nem is állnak oly távol a valóságtól, hiszen szaxofonon játszani nem egyszerű dolog. Tisztelt Hallgatóink, a mai komolyzenei műsorban megtudhatják, hogy miért is olyan nehéz megszólaltatni ezt az aranyszínű fúvós hangszert, hogyan és mikor keletkezett, és hangja miért ragadja magával a hallgatóságot.
"Liszt számára a cigányzenész nemes vadember, akibe maga a természet helyezte a muzsikálás csodálatos adományát. Semmilyen formális képzést nem kapott, még kottát sem tud olvasni, s a zene úgy buzog belőle, mint a víz a szökőkútból. Hogyan lehetséges ez? Hogyan lesz a cigányzenészből, tanár nélkül, virtuóz hegedűs, hangszerének tökéletes ura? Liszt számára ez újabb bizonyíték volt arra, hogy a zene istenadta dolog, az isteni terv része..." Az elhangzottakat Alan Walker írta Lisztről szóló könyvében, s hogy mennyire sommás és helytálló ez a gondolat, arról Önök is meggyőződhetnek az elkövetkezendő 52 percben, hiszen a Komolyan a zenéről című 2013-as év utolsó adása a világon egyedülálló, 100 Tagú Cigányzenekarról fog szólni.
A mai műsor során egy olyan amerikai zenei műfajról lesz szó, ami a népszerűsége csúcsát az 1900 és 1920 közötti időszakban érte el. Ezután évtizedekre feledésbe merült. Majd az 1970-es években egy amerikai zongorista, Scott Joplin, a rég elfeledett zenei műfaj megteremtőjének műveivel egy zseniális játéktechnikát hozott létre, amivel teljesen lenyűgözte a nagyközönséget. Ezennel újra életre keltette, és egyúttal megszerettette a zenekedvelőkkel a jazz, egyik előfutárát, a RAGTIME-ot. Következzen Scott Joplin és a ragtime!
A zene történetének egészen különleges konstellációja alakult ki Szentpéterváron az 1860-as években: egyszerre öt nagyon tehetséges, korban egymáshoz közel álló zeneszerző élt, dolgozott és kötött barátságot egymással egyetlen városban. Az öt zeneszerző, akik az új orosz zene megteremtése érdekében szövetkeztek: Balakirev, Cui, Rimszkij-Korszakov, Muszorgszkij és Borogyin. Balakirev kivételével mindegyik valamilyen hagyományos foglalkozással rendelkezett: Cui hadmérnök volt, Rimszkij-Korszakov tengerésztiszt, Muszorgszkij gárdatiszt, majd minisztériumi hivatalnok, Borogyin pedig kémiaprofesszor. De közülük csak Borogyin volt az, aki „polgári" foglalkozását tekintette igazi hivatásának, s a zeneszerzést többnyire másodlagos időtöltésként, saját szavaival: „szórakozásként, kikapcsolódásként" űzte. Ennek következtében kompozícióinak száma igen csekély. „Egyetlen zeneszerző nem lett halhatatlan ilyen kis erőfeszítéssel" - mondta róla egyik angol méltatója. A halhatatlanság kivívása persze nem a művek számának és a komponálással töltött idő terjedelmének a függvénye, hanem a különleges adottságé és a művészi minőségé. És a Balakirev-kör, a nevezetes szentpétervári Ötök tagjai közül Muszorgszkij és Rimszkij-Korszakov mellett Borogyin volt az a zeneszerző, akire bátran mondhatjuk: zseniális tehetség. Születésének 180-ik évfordulója alkalmából a mai műsorban róla fogunk megemlékezni.
A komolyzenéről nem csak komolyan lehet beszélni. De ebben a műsorban nem csupán a komolyzenét szeretnénk bemutatni, hanem úgy általában mindent, ami a zenéhez kapcsolódik, hiszen szinte minden zenei stílusnak megvan a saját gyönyöre és gyökere. De ahhoz, hogy erre fel tudjunk figyelni, meg kell értenünk magát a zenét, bele kell tudnunk tekinteni a zene lelkébe.
A komolyzenéről nem csak komolyan lehet beszélni. De ebben a műsorban nem csupán a komolyzenét szeretnénk bemutatni, hanem úgy általában mindent, ami a zenéhez kapcsolódik, hiszen szinte minden zenei stílusnak megvan a saját gyönyöre és gyökere. De ahhoz, hogy erre fel tudjunk figyelni, meg kell értenünk magát a zenét, bele kell tudnunk tekinteni a zene lelkébe.
A komolyzenéről nem csak komolyan lehet beszélni. De ebben a műsorban nem csupán a komolyzenét szeretnénk bemutatni, hanem úgy általában mindent, ami a zenéhez kapcsolódik, hiszen szinte minden zenei stílusnak megvan a saját gyönyöre és gyökere. De ahhoz, hogy erre fel tudjunk figyelni, meg kell értenünk magát a zenét, bele kell tudnunk tekinteni a zene lelkébe.
A komolyzenéről nem csak komolyan lehet beszélni. De ebben a műsorban nem csupán a komolyzenét szeretnénk bemutatni, hanem úgy általában mindent, ami a zenéhez kapcsolódik, hiszen szinte minden zenei stílusnak megvan a saját gyönyöre és gyökere. De ahhoz, hogy erre fel tudjunk figyelni, meg kell értenünk magát a zenét, bele kell tudnunk tekinteni a zene lelkébe.
A komolyzenéről nem csak komolyan lehet beszélni. De ebben a műsorban nem csupán a komolyzenét szeretnénk bemutatni, hanem úgy általában mindent, ami a zenéhez kapcsolódik, hiszen szinte minden zenei stílusnak megvan a saját gyönyöre és gyökere. De ahhoz, hogy erre fel tudjunk figyelni, meg kell értenünk magát a zenét, bele kell tudnunk tekinteni a zene lelkébe.
Neveljaven email naslov