Predlogi
Ni najdenih zadetkov.
Rezultati iskanja
Rezultati iskanja
Rezultati iskanja
Rezultati iskanja
Rezultati iskanja
Rezultati iskanja
Rezultati iskanja
Rezultati iskanja
Ni najdenih zadetkov.
Rezultati iskanja
Rezultati iskanja
Rezultati iskanja
Rezultati iskanja
A vidám december ünnepi hangulatának fokozása sem ronthatja el azt a nyugalmat, amit a választópolgárok éreznek országunkban. Kicsit félve, de annál nagyobb várakozással készültünk, majd éltük át a szuper választási évet: a parlamenti választások hozta fordulatot, az önkormányzati választásokkal járó kliséket és meglepetéseket, az elnökválasztással az első hölgyet országunk élén, és a végén, desszertként, még jött a hármas referendum.
707 epizod
Vannak, akik csak gondolják, de mi papírra is vetjük, és szóvá is tesszük! Nem csupán a szemet szúró, nem helyénvaló dolgokra, hanem a pozitív példákra is odafigyelnek szerkesztőink. A vasárnaponként jelentkező Szóvá teszem című rovat készítői mindig arra ügyelnek, hogy időszerű témáról szóljanak Önökhöz.
A vidám december ünnepi hangulatának fokozása sem ronthatja el azt a nyugalmat, amit a választópolgárok éreznek országunkban. Kicsit félve, de annál nagyobb várakozással készültünk, majd éltük át a szuper választási évet: a parlamenti választások hozta fordulatot, az önkormányzati választásokkal járó kliséket és meglepetéseket, az elnökválasztással az első hölgyet országunk élén, és a végén, desszertként, még jött a hármas referendum.
Az ukrajnai háború a negyedik hónapjába lépett. Bizony, még mindig itt tartunk, ezek a hírek kísérnek minket napról napra, már február vége óta. Itt a rádióban is a napi hírek között sajnos továbbra is az ukrajnai háború az egyik meghatározó téma. Ha nem mindig első hírként, de kell, hogy a háborúval kapcsolatos eseményekről, fejleményekről is beszámoljunk. Mert nem lehet elkerülni, hiszen a háború következményei a mindennapi életünket is egyre jobban befolyásolják. Drága a benzin, az élelmiszer, az energia, magas az infláció. Valahogy minden összefügg ezzel a háborúval. Sőt, végül még az Eurovíziós Dalfesztivál is a háború elleni tiltakozás jelképévé vált, egy – hozzáteszem – nem háborúellenes dallal. De a szavazók kimutatva szolidaritásukat, az első helyre szavazták jelentős előnnyel az ukrán zenekart, a Kalush Orchestert Stefania című dalukkal. Nem a zsűrik! Pontosan 40 évvel ezelőtt a nyugat-német Nicole, Ein bißchen Frieden című dalával énekelt a békéért, ma pedig ukrán zenészek teszik ugyanezt, csak kicsit más stílusban. De a lényeg nem változott. A cél szentesíti az eszközt. Bármelyik háborúról is van szó, azok mindig valamilyen formában a propagandáról is szólnak. 2016-ban Ukrajna egyszer ilyen módon már sikerrel járt Jamala, 1944 című dalával. Amely még inkább háború-, vagy mondjuk inkább úgy, oroszellenes dal volt.És mi lenne egyszerűbb a célok eléréséhez, mint ez a jól megírt, fülbemászó zeneszám, a megfelelő üzenettel megspékelve, történetet szerkesztve a hattagú férfi zenekar köré. Mert az egész idei páneurópai színes zenei fesztivál Torinóban csakis kizárólag erről szólt: Ukrajnáról, a háborúról, a békéről, a szolidaritásról, a segítségről és végül az ukrán győzelemről. Egyesek örömére, sokak bánatára, megint mások haragjára. Kíváncsi lennék arra, hogy Moszkva mit gondol erről. Biztos inkább a brit vagy a spanyol énekesnek szurkoltak. Na, de így lesz ez a közeljövőben az igazi csatatéren is, hogy Ukrajna győz? Őszintén, én már csak azt kívánom, hogy legyen már vége ennek az őrületnek, bárki is kell, hogy végül beadja a derekát. Két év világjárvány után tényleg elég volt a sok rosszból a világban. És ha ehhez egy újabb zeneszám kell, amely segít ebben, hát akkor legyen így. Fakadjunk közösen dalra. Úgy, mint tették azt a 60/70-es években a hippik és John Lennon, majd utána Nicole, a 90-es években Michael Jackson, a 2000-es évekből pedig megnevezhetnénk akár a magyar énekesnőt, Bogit, aki a Wars For Nothing (Háborúk a semmiért) című dalával lépett fel az Eurovízión. Színtiszta békedallal. Ők tehát mind a békéről énekeltek. Most meg a Kalush Orchestra zeneszáma vált egyfajta békehimnusszá. Stefánia, anya, anya, Stefánia. A mező kivirágzik és elszürkül. Énekelj nekem egy altatót, anya. Hallani szeretném az otthonosságot adó szavaid.
Vannak, akik csak gondolják, de mi papírra is vetjük, és szóvá is tesszük! Nem csupán a szemet szúró, nem helyénvaló dolgokra, hanem a pozitív példákra is odafigyelnek szerkesztőink. A vasárnaponként jelentkező Szóvá teszem című rovat készítői mindig arra ügyelnek, hogy időszerű témáról szóljanak Önökhöz.
Vannak, akik csak gondolják, de mi papírra is vetjük, és szóvá is tesszük! Nem csupán a szemet szúró, nem helyénvaló dolgokra, hanem a pozitív példákra is odafigyelnek szerkesztőink. A vasárnaponként jelentkező Szóvá teszem című rovat készítői mindig arra ügyelnek, hogy időszerű témáról szóljanak Önökhöz.
A Real Madrid és a Liverpool harmadszor néz farkasszemet egymással a legrangosabb európai kupasorozat fináléjában.
Az egykori május elsejék feledésbe mentek, pedig a majálisok és az örömtüzek kulturális örökségnek számíthatnának. Vajon a dolgozók miért nem érzik a munka ünnepének jelentőségét?
Vannak, akik csak gondolják, de mi papírra is vetjük, és szóvá is tesszük! Nem csupán a szemet szúró, nem helyénvaló dolgokra, hanem a pozitív példákra is odafigyelnek szerkesztőink. A vasárnaponként jelentkező Szóvá teszem című rovat készítői mindig arra ügyelnek, hogy időszerű témáról szóljanak Önökhöz.
A maradni vagy menni örök kérdés, és sokszor nem azon múlik, hogy mit szeretnénk, hanem a körülményeken.
Demokrácia. Tudjuk-e mit is jelent-e szent szó, amelyet oly sokszor és oly szívesen hangoztatunk? A demokrácia görög eredetű szó, a démosz (nép) és a kratein (uralom) szavakból jött létre. Jelentése: népuralom, vagyis olyan politikai rendszer, ahol a nép gyakorolja a hatalmat. Hogy a demokráciának hány fajtája van, inkább ne menjünk bele, hiszen ennek vagy egy könyvtárnyi irodalma van. Mi most elégedjünk meg azzal, hogy a hatalom a miénk. És most joggal teszik fel sokan a kérdést: ez valóban így van? Vajon demokráciának lehet-e nevezni azt, amikor négy- vagy ötévente önkéntes alapon elmegyünk választani, egy párt vagy név elé teszünk egy ikszet, vagy rajzolunk valami csúnyát a szavazólapra, ezzel is kinyilvánítva véleményünket. A választás előtti egy hónapban olyan képviselőkkel is tudunk találkozni, akik korábban a nép, vagyis a hatalom tényleges gyakorlóinak még a közelébe se mentek, de – ahogy mondani szokás – felteszik a pléhpofát, és újabb mandátumért kuncsorognak a népnél. A nép pedig, örülve annak, hogy milyen fontos ő, hogy a jelöltek veszik a fáradságot, odamennek hozzá, kezet fognak vele, mi több, még néhány jelentéktelen szót is szólnak hozzá, a választófülke magányában valamelyikük neve mellé behúzza az ikszet. Valóban ez a demokrácia? Vagy csak egyszerűen így alakult ki, így szoktuk meg, hogy nemegy képviselő elveszíti a kapcsolatot a néppel, a hatalom tulajdonosával. Mi pedig ezt észre sem vesszük, mert úgy gondoljuk, szegény képviselő olyannyira elfoglalt, hogy nem jut ránk ideje. Pedig éppen ránk kellene, hogy jusson a drága idejéből, mert elvileg minket képvisel, a mi érdekeinkért kellene felszólalnia, a törvények elfogadásakor a mi érdekeinket kellene előtérbe helyeznie, a mi jólétünkért kellene harcolnia, rendszeresen kellene tartania a kapcsolatot a munkaadójával, vagyis velünk, a néppel. Mindezt sajnos nem véletlenül írtam feltételes módban. Tisztelet a kivételnek, de a képviselőink megválasztásuk után önálló életre kelnek, egyéni- és pártérdekeket helyeznek előtérbe, teljesen megfeledkezve a munkaadójukról, akivel majd ráérnek négy év múlva foglalkozni, egy hónappal a választások előtt, amikor ismét megjelennek minden helyi rendezvényen, fotózkodnak, kedvesen és nyájasan szólnak a szavazókhoz, a lehető legszebb fényben igyekeznek tündökölni, ám közben ügyelve arra, hogy ne lógjanak ki túlságosan a sorból, hiszen ők is valahol a nép közül valók, ám egy kicsivel mégis többek. Valóban?
Vannak, akik csak gondolják, de mi papírra is vetjük, és szóvá is tesszük! Nem csupán a szemet szúró, nem helyénvaló dolgokra, hanem a pozitív példákra is odafigyelnek szerkesztőink. A vasárnaponként jelentkező Szóvá teszem című rovat készítői mindig arra ügyelnek, hogy időszerű témáról szóljanak Önökhöz.
Anyának lenni minden korban, minden körülmények között fantasztikus, fenséges, semmihez sem mérhető érzés. Még akkor is, ha éppen egy járvány vagy háború veszélyeztet bennünket.
Kialudtan ébredt? Meleg ágyban? Ivóvíz folyik a konyhájában, a fürdőszobájában? Önállóan, segítség nélkül megmosakodott és felöltözött? Mára elég élelmiszere van? Lakásában a fűtés is működik? A számlák be vannak fizetve? Ha igen, akkor ugyan ki vagy mi miatt fog panaszkodni ma?
Március nyolcadikán ünnepeltünk – minden borzalom közepette, amely február 24-én megváltoztatta Európa mindennapjait – egy nagyon fontos nemzetközi világnapot, nevezetesen a nemzetközi nőnapot. Március nyolcadika több mint csak egy ünnep, amelynek során világszerte férfiak milliószámban jönnek rá, hogy milyen fontos szerepet játszik életükben a másik nem. Amelyen virágüzleteket kifosztva próbálunk február 14-e után másodszor az évben kedveskedni a gyengébb nemnek. A gyengébb nemnek? Tényleg? Ha az elmúlt két hétben legalább egy percet is néztünk tévét, hallgattunk rádiót, vagy olvastunk az ukrajnai háborúról az interneten, akkor számomra nem az jött le, hogy az életükért és családjuk életéért menekülő, többségében nők lennének a gyengébb nem. Vagy azok, akik fegyvert fogva küzdenek egy szinte megnyerhetetlennek tűnő harcot egy túlerőben lévő ellenfél ellen. Ők azok, akik összeszedik minden bátorságukat, hogy megvédjék azt, ami fontos számukra, és itt elsősorban a gyerekekre gondolok, akiknek jövője és az életük egy szabad, demokratikus államban tényleg kockán forog. E háború talán legszimbolikusabb képe a menekülő nő, akinek élete egyik napról a másikra teljesen felfordult. Szerintem azok a menekültek, de azok is, akik maradnak, olyan bátorsággal rendelkeznek, amit mi el sem tudunk képzelni. Mert egyik napról a másikra otthagyni mindent, amit életükben felépítettek, otthagyni élettársukat, aki megvédeni kényszerül szülőhazáját, nem tudva, hogy életével fizet-e ezért. Sok család mindkét oldalon ezekben a hetekben válik el örökre egymástól. És ki lesz megint az, mint minden háborúban, akinek a romhalmazból új jövőt kell majd építeni? Szerintem a válasz magától értetődő. De nemcsak a háborúban mutatják meg a nők, hogy milyen erősek, hiszen sok más területen is napról napra harcolniuk kell még 2022-ben is az egyenlő jogokért és lehetőségekért. Az egyenlő fizetés azonos munkáért, egyenlő lehetőség bármivel is foglalkozni, amit szeretnének. Épp olyan sportot űzni, mint a férfiak, államfőnek lenni, asztronautának, menedzsernek, és más egyéb, a társadalom szerint nem tipikus női szakmát, hivatást űzni.Szerencsére elég sok jó példa van már, és volt is erre, de ne csak példák legyenek, hanem váljanak ezek normává. Még ma, ha lehet. Csak a saját környezetemből tudom mondani, számomra mennyire fontos példaképek a nők. Legyen az az édesanyám vagy nővérem, két tanárnő a közeli rokonságból, barátaim, munkatársaim, akik olyan témákkal foglalkoznak napról napra, hosszú évek óta, amely inkább a férfiak terepe, úgymond. Nézzük példaként csak a sportot. Melyik férfi nem vonja fel szemöldökét, amikor női sportriportert hall, vagy kapcsolja át a programot, mert ő bizony labdarúgó mérkőzést nem hallgat női kommentátorral. Maradjon az csak az oldalvonal mellett szép csendben! S ha már a sportnál tartunk, vajon hány olimpiai érme lenne Szlovéniának téli és nyári játékokon női sportolók eredményei nélkül? Ha eddig nem ismertük volna a női síugrást, hát néhány hete most megismerhettük, és örülünk minden egyes sikernek. De említhetném még a sportmászást, a cselgáncsot, atlétikát, úszást. Tina Maze pedig alpesi síben írta a szlovén sporttörténelmet.És ki, ha nem a nők adnák többségében tovább a tudást az óvodákban és iskolákban a jövő nemzedékeinek? Ki, ha nem a nők harcolnak napról napra egészségünkért? Én legalábbis sokkal több női orvost és nővért ismerek, mint férfit. Ki, ha nem a nők azok, akik jóllaktatnak minket minden életkorban? Vagy viselik gondunkat bármilyen élethelyzetben? És ki, ha nem a nők bolondítanák meg a férfiak fejét és szívét a világ összes táján? Bevallom, régimódinak tűnik egy-két utóbbi kérdés, de ahogy látjuk: a világ nemigen, vagy csak nagyon lassan képes változni, így a nőkről alkotott sztereotípiák is még egy jó ideig velünk maradnak, sajnos. Remélem, tisztelt férfitársaim, hogy idén nem feledkeztek meg március nyolcadikáról. És remélem, hogy az év többi napján is olyan módon bánnak a nem is olyan gyenge másik nemmel, mint, ahogy azt megérdemlik, követelik, kérik! Mert bizony nők nélkül csak fele ilyen szép lenne ez a világ!
Egy napot sem örülhettünk a szelídülő koronavírus-helyzetnek, hisz felborult az évtizedes rend kontinensünkön.
Vannak, akik csak gondolják, de mi papírra is vetjük, és szóvá is tesszük! Nem csupán a szemet szúró, nem helyénvaló dolgokra, hanem a pozitív példákra is odafigyelnek szerkesztőink. A vasárnaponként jelentkező Szóvá teszem című rovat készítői mindig arra ügyelnek, hogy időszerű témáról szóljanak Önökhöz.
Vannak, akik csak gondolják, de mi papírra is vetjük, és szóvá is tesszük! Nem csupán a szemet szúró, nem helyénvaló dolgokra, hanem a pozitív példákra is odafigyelnek szerkesztőink. A vasárnaponként jelentkező Szóvá teszem című rovat készítői mindig arra ügyelnek, hogy időszerű témáról szóljanak Önökhöz.
Az olimpiai érmesek, az élsportolók napról napra küzdenek az álmaikért.
Vegyünk a kezünkbe egy jó könyvet, nézzünk meg egy dokumentumfilmet, vagy látogassunk el a Lendvai Galéria-Múzeumba a Pannonia Reflections 8. Nemzetközi Fotóművészeti Kiállításra!
Mire a média hozzájutna az információhoz, már úgy tűnik, a hírnek alig van értéke. Úgy tűnik, mondtam, mert azért az újságírók az instant híreket alaposabban járják körül, elmélyednek abban, stilizálják, formát adnak neki, olvasmányossá, hallgathatóvá gyúrják azt.
2022. január 22-vel befejeződött a számlák ideje. A fizetés esetén a kasszán lévőnek már nem kötelessége markunkban nyomni a cetlit, ezt csak akkor teszi, ha kérjük a számlát.
Neveljaven email naslov