Predlogi
Ni najdenih zadetkov.
Rezultati iskanja
Rezultati iskanja
Rezultati iskanja
Rezultati iskanja
Rezultati iskanja
Rezultati iskanja
Rezultati iskanja
Rezultati iskanja
Ni najdenih zadetkov.
Rezultati iskanja
Rezultati iskanja
Rezultati iskanja
Rezultati iskanja
Nem vitás, az egészség a legnagyobb kincsünk. Tény az is, hogy nagyon, de nagyon szükség van az egészségügy reformjára. De jóformán másról nem is hallani, csak az egészségügyről ebben az országban. Jómagam is most ezt a területet érintem, de mindössze egy kis szegmentumát. Azt a részt, amely kezdetben együttérzést, aztán a napok múlásával annak ellenkezőjét váltotta ki bennem.
706 epizod
Vannak, akik csak gondolják, de mi papírra is vetjük, és szóvá is tesszük! Nem csupán a szemet szúró, nem helyénvaló dolgokra, hanem a pozitív példákra is odafigyelnek szerkesztőink. A vasárnaponként jelentkező Szóvá teszem című rovat készítői mindig arra ügyelnek, hogy időszerű témáról szóljanak Önökhöz.
Nem vitás, az egészség a legnagyobb kincsünk. Tény az is, hogy nagyon, de nagyon szükség van az egészségügy reformjára. De jóformán másról nem is hallani, csak az egészségügyről ebben az országban. Jómagam is most ezt a területet érintem, de mindössze egy kis szegmentumát. Azt a részt, amely kezdetben együttérzést, aztán a napok múlásával annak ellenkezőjét váltotta ki bennem.
Az ország legnagyobb és legfontosabb kulturális intézményének sorsa senkit sem szabadna hidegen hagyjon.
Legfelsőbb képviselőink sem álltak ki a szervezet úgynevezett zöldmagjának követelése mellett.
Jó napot kívánok a kedves hallgatóknak! Szlovénia kicsi ország, de annál nagyobb a közszférája. Az államapparátusban számtalan közintézményünk van, kezdve a közigazgatástól az egészségügyön, a gazdaságon és az oktatáson át egészen a kultúráig vagy a médiáig. Vannak ügynökségek, igazgatóságok, társaságok, felügyelőségek, közalapítványok és még sorolhatnám. Természetesen minden ilyen intézménynek vagy egy elnöke, igazgatója, vezetője. Valaki, aki ott ül a legfelső székben. Elvileg ő az, aki irányít, és mindenért vállalja a felelősséget. Ő adja a nevét és az arcát. Ha rosszul vezeti az intézményt, vagy kárt okoz neki, esetleg valamilyen gyanús dologba keveredik, akkor vezetőként, ahogy az előbb említettem, vállalja a felelősséget, és ha kell, távozik. És vállalja akár a jogi következményeket is. Jobb országokban ez így szokás. Nálunk ez ritkán fordul elő. A többség – felelősség ide vagy oda, törvény ide vagy oda, erkölcsi kérdés ide vagy oda – nagyon ragaszkodik a székéhez. Van, aki akár évtizedeken keresztül meg tud maradni ugyanabban a vezetői pozícióban, még úgy is, hogy már nincs vízió, nincs új ötlet, nincs új hozzáállás, nincs bizalom. Ha valami csoda folytán mégis távozásra kényszerül az illető, akkor sincs semmi baj, nincs ok az aggodalomra, nincs következmény. Sőt, az állami gépezetben úgyis akad másik vezetői pozíció. Ha nem, akkor majd csinálunk neki, mert valahol a háttérben mindig meghúzódik egy kapcsolati szál, egy érdek, egy szívesség. Mert nálunk így megy ez. Egyik székből a másikba. Szinte mindegy, hogy milyen intézmény, csak pozíció legyen. Végső esetben még a politikában is ki lehet kötni. Az alkalmasság ott aztán tényleg nem követelmény. Sokszor az az érzésem, hogy az Alpok napos oldalán az a szabály, hogyha egyszer valaki az állami intézményrendszerben pozícióba kerül, onnantól kezdve neki alanyi jogon megjár, hogy élete végéig funkcióban maradjon. Mindössze egyszer kell megküzdeni a helyért, onnantól már csak arra kell figyelni, hogy legyen elég kapcsolat és viszonzatlan szívesség.
Jó napot kívánok a tisztelt hallgatóknak Márton-nap másnapján vagy Márton-nap vasárnapján, ha úgy tetszik. Az újbor ünnepe volt tegnap, hiszen a népi hiedelem szerint a hordókban a must tegnap változott borrá. A termelő évről évre szüret után életre kelti, megteremti a bor következő generációját. A bor élő anyag. Megszületik, majd állandóan változik, egy ideig fejlődik, s a csúcsra kerülve felcsillantja legjobb tulajdonságait: zamatát, illatát, teljességét. Titokzatos ital, ami csak azoknak tárulkozik fel, akik okosan, szépen közelítenek hozzá. Azt mondják, borban az igazság. És mennyi igazság van ebben a mondásban, hiszen az ember egy-két pohár bor után felszabadultabb és könnyebben kimondja azt, amit tiszta fejjel talán sosem tenne meg. A borivás kultúrája az utóbbi években magas fokra emelkedett. Az emberek már megadják a módját, kevesebb és minőségibb bor mellett fogyasztják el az ebédet vagy a vacsorát: a kacsa- vagy libasültet párolt káposzta és laska körettel. Nem mindegy, hogy a termelők nagy mennyiséget vagy finom minőséget kínálnak a piacon, hogy a kínálat ízléses címkével ellátott szép palackban kerül a fogyasztó elé, aminek ára van, vagy a diszkontban műanyag palackban vásároljuk meg az olcsó behozatalú bort. Vidékünkön továbbra is a forgalmazás nehezíti a kisgazdák életét, mert nincs jól bevált piacuk. Évtizedekkel ezelőtt sokan az ígért nagypince létrehozásához fűztek reményeket, majd néhány évvel később egyfajta társulási folyamat kezdődött el. Pozitívan fogadták egy szövetkezet létrehozásának ötletét még a nagyobb szőlősgazdák is. Az érintettek a minőségi, palackozott borok eladásában látták a megoldást. Közös márkanévvel fellépni a piacon, akár a külföldin is. Azóta már sok szüret elmúlt, a gazdák a termést sokszor leszedték, feldolgozták. Volt jégeső, fagy, szárazság. A lendvai borok szervezett értékesítéséből, a szövetkezetből vagy más társulásból mégsem lett semmi. A nagyobb borosgazdáknak nagy erőfeszítésekkel, rengeteg munkával és magas befektetések árán szerencsére sikerült feltörniük. A Lendva-vidéki borok ott vannak a legmagasabb szintű országos minősítéseken, az európai piacon, sőt más kontinenseken is számos elismerésben részesülnek. A kistermelők másként oldják meg a problémát. Kivágják ültetvényük nagy részét, csak 200-300 tőkét hagynak, ami azt jelenti, hogy saját részükre termelnek csak bort. Gyönyörű domboldalainkon egyre kevesebb a megművelt ültetvény, egyre több a burjánzó gaznövénnyel benőtt terület. És ez nem álom, ez a valóság. Ugyanakkor nem leányálom az aranyszínű sárgaság sem, amit az amerikai szőlőkabóca terjeszt, és az utóbbi években nagy tért hódított nálunk is. A beteg növények száma évente megtízszereződhet, és kötelező eltávolítani azokat. Ami tőkét a gazdák nem a csalódottságuk miatt vágnak ki, azt kényszerből kell megtenniük a betegség miatt. Legyen így vagy úgy, öröm vagy üröm, a Márton-nap elmúlt. Vidékünkön, számos rendezvény keretében, ezekben a napokban megadtuk ennek a népi ünnepnek a méltó tiszteletet. A mustból bor lett, amiben sok az igazság. Egészségükre! De csak kulturáltan, mértékkel fogyasszák!
A helyzet akkor válik kínossá, amikor a pulpitusra olyan lép, aki valamilyen oknál fogva azt gondolja, könnyen elbánik a szöveggel…
Ami 2015-ben volt, az csak töredéke annak, ami még lehet, mivel a helyzet tovább romlik.
Vannak, akik csak gondolják, de mi papírra is vetjük, és szóvá is tesszük! Nem csupán a szemet szúró, nem helyénvaló dolgokra, hanem a pozitív példákra is odafigyelnek szerkesztőink. A vasárnaponként jelentkező Szóvá teszem című rovat készítői mindig arra ügyelnek, hogy időszerű témáról szóljanak Önökhöz.
Vannak, akik csak gondolják, de mi papírra is vetjük, és szóvá is tesszük! Nem csupán a szemet szúró, nem helyénvaló dolgokra, hanem a pozitív példákra is odafigyelnek szerkesztőink. A vasárnaponként jelentkező Szóvá teszem című rovat készítői mindig arra ügyelnek, hogy időszerű témáról szóljanak Önökhöz.
Az egységes személyi számomból, az ún. emsoból megállapítható, hogy nem vagyok „mai gyerek”, és mégis lépten-nyomon meglepnek dolgok. Mostanában szinte hihetetlenkedve figyelem, mennyire kifogyott az emberekből a pozitív hozzáállás, a jónak az előnyössége vagy legalább előnyben részesítése. Bármi is történik, bármiről is beszélünk, bármire is készülünk, ellentétben a közismert táncdal szövegével nem „csak a jóra emlékezünk”, hanem a rosszra fókuszálunk. Kellemetlenből mindig van elég, minek még a pozitívnak, jónak ígérkező vagy már biztosan eredményesnek nevezhető dolgokat is elrontani, már előre lebombázni?
A számos rendezvényt magába foglaló, összességében sikeresnek minősíthető Vinarium Fesztivál után vidékünk őszi ruhát öltött.
Szeptember 1-je mindig fontos napot jelentett a gyerekek és sokszor a felnőttek életében is. Jelenti nekik az újrakezdést, ami egyben reménnyel, de félelemmel is eltölt. Sokszor sajnos utóbbi az, ami a meghatározó. Ezért amit kívánni lehet most az iskolásoknak és az újrakezdőknek az az, hogy ne féljenek mindentől.
Az idei év és azon belül augusztus vége az első nyomtatott könyv 450 éves évfordulója jegyében telik körünkben, hiszen 1573. augusztus 28-án ajánlotta a magát mesternek nevező Kultsár György református prédikátor Bánffy Miklós zalai főispánnak első számú művét…
Több, mint 1000 éve áll István országa a Kárpát-medencében. Ezt vajon 1000 év múlva is le lehet majd írni?
A Mura áradása után, csakis az lehet a kérdés: mi lesz, ha megint sokat esik az eső?
Vannak, akik csak gondolják, de mi papírra is vetjük, és szóvá is tesszük! Nem csupán a szemet szúró, nem helyénvaló dolgokra, hanem a pozitív példákra is odafigyelnek szerkesztőink. A vasárnaponként jelentkező Szóvá teszem című rovat készítői mindig arra ügyelnek, hogy időszerű témáról szóljanak Önökhöz.
Vannak, akik csak gondolják, de mi papírra is vetjük, és szóvá is tesszük! Nem csupán a szemet szúró, nem helyénvaló dolgokra, hanem a pozitív példákra is odafigyelnek szerkesztőink. A vasárnaponként jelentkező Szóvá teszem című rovat készítői mindig arra ügyelnek, hogy időszerű témáról szóljanak Önökhöz.
Neveljaven email naslov