Predlogi
Ni najdenih zadetkov.
Rezultati iskanja
Rezultati iskanja
Rezultati iskanja
Rezultati iskanja
Rezultati iskanja
Rezultati iskanja
Rezultati iskanja
Rezultati iskanja
Ni najdenih zadetkov.
Rezultati iskanja
Rezultati iskanja
Rezultati iskanja
Rezultati iskanja
Sasič Julianna, illetve Gregor Júlia, az egyik neves lendvai szabócsalád utóda az osztrák fővárosban régi álmát valósította meg, és a kozmetikai szakmában dolgozott. Varasdi származású férjét pedig színpadmesteri tevékenységéért Bécs városa elismerésben részesítette. A magyar nóták, a régi lendvai épületek és a lendvai lankák szerelmese napjainkban is szívesen látogat szülővárosába, bár egyre szűkül az egykori barátok, rokonok és ismerősök köre.
53 epizod
Bensőséges beszélgetések azokkal a muravidéki emberekkel, akik különböző okok miatt idegen országban kerestek boldogulást.
Sasič Julianna, illetve Gregor Júlia, az egyik neves lendvai szabócsalád utóda az osztrák fővárosban régi álmát valósította meg, és a kozmetikai szakmában dolgozott. Varasdi származású férjét pedig színpadmesteri tevékenységéért Bécs városa elismerésben részesítette. A magyar nóták, a régi lendvai épületek és a lendvai lankák szerelmese napjainkban is szívesen látogat szülővárosába, bár egyre szűkül az egykori barátok, rokonok és ismerősök köre.
A szerdahelyi származású Šanca Simon már néhány éve Norvégiában, Bergenben él. Kezdetben tanárként dolgozott, jelenleg a doktori disszertációját készíti. A hegymászást, síelést és számos egyéb tevékenységet kedvelő fiatal megosztja velünk a természet iránti szeretetével, az emberek közti kapcsolatok fontosságával és a távolléttel járó áldozatvállalással kapcsolatos gondolatait is.
Júlia még gyermekként elveszítette az édesapját, négy testvérével együtt árvaként, szegénységben nőtt fel. Számos muravidéki fiatalhoz hasonlóan kiutat a kivándorlásban látott. A szerencse csillaga vigyázott reá, hiszen a 4 hetes, Ausztráliába vezető hajóútja végén akadtak magyarok, akik felkarolták, utána pedig szorgalmának és találékonyságának köszönhetően már egyedül is boldogult.
A csentei Tine Pečelin a szintén csentei származású barátnőjét követve vándorolt Angliába, ahol a fiatal mérnök számára talpraesettsége, tudása és tapasztalata kiváló munkalehetőségeket biztosított. Tine jelenleg a Jaguar Land Rover vállalat egyik részlegének a vezető mérnöke. A két fiatal 5 év után is igyekszik – ha csak teheti – hazalátogatni és a Muravidéken, a családja körében tölteni a vakációját.
A lendvai származású Časar Šimonka Miša egy talpraesett, rendkívül szellemes, jókedélyű fiatal nő. A legújabb elvándorlási hullám képviselője szerint – aki már több országban élt és dolgozott – Svájc a legélhetőbb ország. Ezért itt, pontosabban egy Zürich menti városkában telepedett le a szintén vidékünkről származó férjével. Feltöltődni viszont leginkább itthon, a Muravidéken tud családja, barátai és ismerősei körében.
Breglec Viktor azt vallja magáról, hogy magyarnak született, és magyarként is fog meghalni. Ha magyar szót hall, „a törött üvegen, a tűzön átszalad”, hogy váltson az illetővel néhány magyar szót. Lendva és környéke pedig ott van a szíve csücskében, pedig nem kevés világot látott a távoli Ausztráliában letelepedett Breglec család középső gyermeke. Mesél szüleiről, édesapja lendvai fotóműhelyéről, a katonából evangélikus lelkésszé vált bátyjáról, felidézi a háború utáni lendvai életet. De szól a kalandjairól is, pl. az opálbányászatról, a sportolói és filmezési karrierjéről, az ausztrál bennszülöttekkel való viszonyáról és miegymásról. Breglec Viktorral egy valódi kalandtúrán vehetünk részt, különbőző kontinensekkel, emberekkel, kultúrákkal és foglalkozásokkal ismerkedhetünk meg.
A göntérházi származású Šemen Simona egyetemistaként diákcserék keretében találkozott hosszabb időre a külföldi élettel. Az ideiglenesnek induló tapasztalat- és ismeretszerzés állandó külföldi életmóddá alakult át, hiszen a diákcserék egyikén Simona megismerte a férjét, akivel kezdetben Berlinben éltek, jelenleg pedig Grazban telepedtek le. A fiatal család mindennapjait a lengyel, a német, a magyar és a szlovén, valamint az angol nyelv kavalkádja szövi át. Ha csak tehetik, kisfiukkal együtt a Muravidéken töltenek egy-egy hétvégét.
A rendkívül jókedélyű, kapcai származású Vida Rozália, illetve leánykori nevén Bánfi Rozika sok megpróbáltatáson ment keresztül. Kisgyermekként árva lett, de nagyanyja szeretete őrködött felette. Igen fiatalon idénymunkára vállalkozott, majd vándorbotot kellett ragadnia. Szökéskor két apró gyermekével a határon elfogták, de csoda folytán nem büntették meg, hanem útlevelet adtak neki. Csatlakozhatott a családjára Ausztriában várakozó férjéhez, majd innen Kanada, Torontó felé vették útjukat. A szerencse csillaga a két buzgó fiatalt és családját itt sem veszítette szem elől.
A csentei származású Fehér Elvirát a jobb munkalehetőségek idegenbe, Svájcba csalogatták. A kezdetektől megszerette ezt az országot, az ottani életmódot és ha egy nagy kocsival magával tudná vinni mindazt és mindazokat, amit és akiket hiányol a svájci életében, a boldogsága teljes lenne. A rendkívül jókedélyű, kommunikatív fiatal lány a munka mellett módot talál a hobbijaira is, sokat kirándul, és ha csak teheti, hazalátogat a szeretteihez.
A lendvai származású Völgyi Dean a térképet szemlélve már gyerekként arról gondolkozott, ugyan milyen az élet más kontinenseken, országokban és városokban. Felnőtt korában nemcsak turistaként járta a világot, hanem egy-egy országban hosszabb időre letelepedve, ott munkát vállalva kívánta megismerni az adott térség kultúráját, életvitelét és főleg gasztronómiáját. A vállalkozó szellemű Dean a ljubljanai és bécsi egyetemi évek után így számítástechnikai mérnökként dolgozott Olaszországban, Svájcban és Kínában, majd újra Svájcban telepedett le. A Muravidék iránti szeretete a világutazói vénája ellenére nem halványult, így azt vallja, hogy néhány év múlva családjával hazatér a Muravidékre.
A lendvai származású, számos sportágot kedvelő Nemes Istvánról rövid jellemzésként el lehet mondani, hogy minden élethelyzetben feltalálja magát és a legjobbat próbálja belőle kihozni. István 1968 óta Németországban él, ennek ellenére még napjainkban is évente több alkalommal hazalátogat a szeretett Lendvára.
A dobronaki származású Hirzer, illetve leánykori nevén Baša Hilda, már fiatal korától világot szeretett volna látni. Vágyait szárnyra bocsátotta, így néhány szlovéniai munkaév után Ausztriába, majd 13 évre a spanyol Mallorcára vándorolt. Egy évvel ezelőtt Magyarországon telepedett le, de még nem érkezett el élete végső állomására. A vállalkozó szellemű, kihívásokat vállaló, derűs, rendkívüli kisugárzású Hilda, aki imádta a nagymamáját, a muravidéki látogatásai során rokonait és barátait látogatja.
A csentei származású Voglsam Anna, illetve leánykori nevén Raposa Annus gyermekként, 11 éves korában került idegenbe, mégpedig az ausztriai Linzbe. Jelenleg családjával Steyrben él. Annak ellenére, hogy gyerekként elkerült a Muravidékről, és a beilleszkedés nem jelentett számára gondot, megkülönböztetett örömmel látogatja szülőföldjét, rokonait. A csentei szüreteket pedig a világ pénzéért sem hagyná ki.
A dobronaki származású Suppan Teri, illetve leánykori nevén Göntér Teri immár 55 éve a szomszédos Ausztriában, egy Graz közelében található faluban éli mindennapjait és ünnepnapjait. Ennyi év elteltével is szíve csücskében él a szeretett Dobronak, és fölöttébb ragaszkodik anyanyelvéhez és a magyar értkékekhez. A roppant nyitott szívű és segítőkész Teri imádja a családját, honvágyát pedig a gyakori hazalátogatásokkal, a két, közelében élő nővérével és az itthon maradt testvéreivel való állandó és közvetlen kapcsolattartással csitítja.
A hosszúfalusi származású Tóth Katalin, illetve leánykori nevén Dragosics Katica fiatal lányként eldöntötte, hogy Ausztráliába vándorol. Ismerősei révén levelezni kezdett egy Ausztráliában letelepedett felvidéki fiúval, két év múlva pedig útra kelt az új haza felé. A férje fiatalon elhunyt, így reá hárultak a két gyerek nevelésével és a ház kölcsöne törlesztésével kapcsolatos gondok. A rendkívüli magyar érzelmű asszony a canberrai magyar nagykövetségen kapott állást, ahol hobbyjával, a főzéssel kereste mindennapi kenyerét, és ahol nagy tiszteletben tartották.
Egykoron és napjainkban is a kivándorlásnak számos oka volt. A jobb megélhetés mellett a szerelem tartozik a leggyakoribbak közé. Az Otthon külhonban című műsorunk januári vendége, a felsőlakosi származású, Németországban letelepedett Brus, illetve leánykori nevén Herman Anus szintén szíve szólítására hallgatva hagyta el szülőföldjét. Anus honvágya azonban valójában sosem múlt el, és azt vallja, egykor hazaköltözik a Muravidékre.
A hosszúfaluhegyi származású Cseke Istvánt a vidékünkön uralkodó munkanélküliség mintegy fél évszázada Ausztriába, majd rövid megszakítás után Svédországba sodort. A festő-mázoló végzettségű fiatal külföldön élete legnagyobb részét kamion- majd buszsofőrként élte le. Mint minden szakmának, ennek is megvoltak a szép- és az árnyoldalai is. István a nagy távolság ellenére még mindig nagy előszeretettel érkezik a Muravidékre, az egykori szülői házba, és ha csak rajta múlna, az év nagyobb részét itt töltené.
A göntérházi származású Hoeffle Mária, illetve leánykori nevén Gaál Marika immár 50 éve Ausztriában él és dolgozik. Az eltelt 50 év ellenére Göntérháza és a Muravidék, a gyerekkori emlékek, valamint a rokonok és ismerősök iránti szeretet még mindig meghatározóak Marika emlékezetében és szívében. Az esetleges gondokat pozitív hozzáállással és vidámságával igyekszik leküzdeni, így nem meglepő, hogy bárhova is viszi a sors, rokonlelkekre talál.
A lendvai származású Žigon, illetve Jošovič Edit majdnem azonos időszakot töltött Lendván, majd Ljubljanában és élete jelenlegi állomásán, az új-zélandi Aucklandben. A fiatalabb nemzedékhez tartozó Jošovič Edit férjével és az akkor 6 éves kisfiával együtt vándorolt az új kihívást jelentő idegenbe. Életvidámsága, kacagása szinte rabul ejti a vele társalgókat, ezzel párhuzamosan rendkívül professzionális és megbízható személyiség. Életét valamilyen módon végigkísérte a zene, jelenleg pedig a gyerekei viszik tovább a család zene iránti szeretetét.
A petesházi származású Škrajner, illetve Gyurica Margit a nagykorúság küszöbét alig átlépve az 50-es évek végén indult el „szerencsét próbálni” a nagyvilágba, mégpedig Ausztráliába. A törvénytelen gyerekként született lányt itthon számos megpróbáltatás és nélkülözés érte, azonban életútjára visszatekintve úgy értékeli, hogy a jó Isten később kárpótolta őt a szenvedéseiért. Talpraesettsége, pozitív életfelfogása ebben mindenképpen segítségére volt.
Neveljaven email naslov