Predlogi
Ni najdenih zadetkov.
Rezultati iskanja
Rezultati iskanja
Rezultati iskanja
Rezultati iskanja
Rezultati iskanja
Rezultati iskanja
Rezultati iskanja
Rezultati iskanja
Ni najdenih zadetkov.
Rezultati iskanja
Rezultati iskanja
Rezultati iskanja
Rezultati iskanja
Ezúttal Alsólendva polgárosodásával foglalkozunk, azzal a folyamattal, amely az osztrák-magyar kiegyezést követően a Lendva-vidéket is erőteljesen megérintette.
Az elmúlt alkalommal befejeztük a nagy hírnevű alsólendvai főúri család, a Bánffyak korának bemutatását, most a Bánffy-korszakot követő mintegy két évszázadról foglaljuk össze a legfontosabb tudnivalókat.
E jeles, országos szinten meghatározó szerepet betöltő nemesi családnak az utolsó évtizedeit ismertetjük, amelynek a családfa végén szereplő nagyformátumú képviselője gróf Bánffy Kristóf volt, akinek élete és érdemei összefonódtak Alsólendva és vidéke török fenyegetésével és a családnak a római katolikus vallásra való visszatérésével.
A térség legtekintélyesebb főúri családja, az alsólendvai Bánffy-dinasztia a fejlődésének tetőpontjára érkezik. Ez a tény bő fél évezreddel később készített összegzésünkben sem minősíthető kevesebbnek, minthogy az említett arisztokrata család a 15. és a 16. században a korabeli magyar országos politikai elit jeles és meghatározó tényezőjének számított.
A Hahold család a Bánffyakká alakul, és eközben megdöbbentő szintre emeli a nemzetség presztízsét. Ezzel együtt emelkedik Alsólendva és tágabb környéke is magasabb szintre a késő középkorban.
Forrásban nem bővelkedünk, de a fennmaradt tudásanyag szépen kirajzolja a főúri családok kialakulását.
Történelmi sorozatunk keretében a következő néhány alkalommal nem egy muravidéki történelmi esemény vagy jelenség, illetve egy-egy jeles személy bemutatásával jelentkezünk, hanem a Lendva-vidék, azon belül elsősorban Alsólendva fontosabb történelmi sajátosságainak a vázolására vállalkozunk a régmúlt történelmi korszakokban.
A 20. század első harmadának meghatározó alsólendvai esperesplébánosáról, Strausz Flóriánról szólunk. Strausz a 19. század kilencvenes éveitől az 1920-as évek végéig a tágabb Lendva-vidéken nem kevesebb, mint 34 esztendőn át szolgált. Küldetése első éveiben Dobronakon volt plébános, majd Alsólendvára került.
Olyan egykori muravidéki egyházi személyről osztunk meg információkat, akiről korábbi műsorainkban már többször szóltunk, azonban ellentmondásoktól nem mentes megítélése ellenére megérdemli, hogy ismételten foglalkozzunk vele: nem kisebb szakrális építmény létrehozásának a megszervezése fűződik a nevéhez, mint a muraszombati Szent Miklós székesegyház.
December és az óév végéhez közeledünk, mindenki a karácsonyi ünnepeket várja. A mi vidékünkön hála istennek alapvetően nyugodt körülmények közepette érkezhet a kis Jézus, azaz reális elvárás a szeretet, a béke és a megnyugvás, ami a Földgolyónkon – sajnos – nincs mindenütt így. Mellesleg a Muravidéken sem volt mindig békés a karácsony.
Egy olyan infrastrukturális törekvés kezdetét ismertetjük, amelynek csírája közel 120 esztendeje vagy talán már korábban megfogant a tágabb Mura menti térségben, a megvalósulása azonban máig nem történt meg, annak ellenére, hogy egykor is, ma is, nagy szükség lett volna, illetve lenne rá. A muravidéki vasútvonal kiépítésének agóniája Alsólendva és Muraszombat között.
Mai műsorunk az 1956-os magyar forradalom megünneplésével időben szinte egybeesik, ezért olyan kimagasló magyar egyházi és történelmi személyiségnek a Mura mentéhez kacsolódó életszakaszát foglaljuk össze, aki 1956-ban is fontos tetteket hajtott végre. Mindszenty József bíborosról, Magyarország egykori, a nyilasok és a kommunisták által egyaránt meghurcolt hercegprímásáról lesz szó.
Neveljaven email naslov